2.Fejezet 25.rész:3 Hollyood Records

Tavasz...Színes virágok, csiripelô madarak, napsütés...tökéletes...
Mentünk...végig szememmel követtem minden mozdulatát...Megfogam a kezét, megálltunk..majd közel húztam magamhoz és hosszasan megcsókoltam.
- Szeretlek.! - suttogtam Betti fülébe, és belepusziltam a nyakába. Felnevett. Megnyugtatott  a hangja. Egyszercsak felkaptam és rohanni kezdtem vele. Karját szorosan nyakam köré fonta, majd megálltam, hiszen Laura jött velünk szembe..
- Helló, Laura gyere, gyakoroljunk, keringôzzünk. 
- Ömm...persze - válaszolta és megfogtam a kezét és táncolni kezdtünk.
Már csak annyit láttam, hogy rohan...El...tôlem...
- Betti!!! - szóltam volna, de nem jött ki hang a torkomon.
Aztán...következônek akkor néztem fel, mikor láttam,hogy Betti a Hollyood Records tetején volt. Majd csak annyit láttam, esik. Esik, esik, és mindjárt földet ér. Elkezdtem eszeveszettül rohanni, hogy elkapjam... De már nem értem el.
- Ne,ne,ne,neeeeee! - motyogtam sírva. Megnéztem a pulzusát...Semmi...Könnyeim arcára potyogtak és folytak végig.
- Ne csináld ezt velem kicsim... - mondtam és lilás ajkait csókóltam, de azok már nem csókoltak vissza...
- ÚRISTEN!!! - keltem fel ordítva. - Csak egy álom volt....Csak egy álom volt.... - motyogtam magamba. Felültem, hirtelen magam mellé néztem, ahol Betti nyugodtan szuszogott. Félhomály van. Semmi kedvem visszaaludni. Lefeküdtem és megnéztem az órát. 5:01 Letettem a telefonom, és Betti mögé kúsztam, majd egy aprót belepusziltam a nyakába. Majd attól felbátorodva,hogy nem kellt föl, óvatosan belecsókoltam. Többszöri ismétlése után a cselekvésnek, behintettem nyaka összes pontját nedves puszikkal. Átkaroltam a derekát, mire felsóhajtott. Itt megijedtem és abbahagytam. Visszafeküdtem eredeti helyemre és bámultam a plafont, egyre gyakrabban eltörô sóhajokkal. Folyamatosan az járt a fejembe, hogy gyakorlatilag Betti azért halt meg, mert nem vigyáztam rá, hanem Laurával keringőztem.
- Minden rendben? - suttogta Betti miközben megfordult.
- Persze...csak..ömm...mindegy... é-és b-bocsi az elôbbi miatt... - dadogtam zavaromban.
- Oki...és öhh nem gond... de én még alszok... - ásított majd behunyta szemeit. Követtem és lassan bealudtam.
Késôbb reggel mikor észhez tértem, az első dolgom az volt, hogy megtapogattam a mellettem lévő helyet, pontosabban, hogy van-e ott még valaki. Elsőnek nem éreztem csak a lepedőt, majd egy kicsit arrébbtápászkodtam, és akkor, belebotlottam valamibe. Vagyis valakibe....Vagyis Bettibe.
Végigsímítottam a karján, feléfordultam, majd kinyitottam a szemem. Meglepetésemre a bal oldalán feküdt, azaz velem szembe, és mosolyogva nézett.
- Jó reggelt... - nevetett.
- Mikor keltél? - kérdeztem egyből, bár tudtam, hogy valami hajlani órát fog mondani.
- Fél 6.. - mondtam én, hogy hajnali. Mármint ez nekem hajnali még...
- És most mennyi az idő? - húztam közel magamhoz.
- 11...
- Miért nem keltettél fel? - suttogtam, és mélyen a szemébe néztem.
- Mert akkor meg megsértődtél volna. - suttogta ő is, majd elröhögte magát.
- Miii? Én, biztos neem.
- Túl jól, és túl sokat ismertem meg rólad az elmúlt kb. 2 hónapban. - mosolygott.
- Jó mindegy, de ezek szerint nem bírtál visszaaludni miután felkeltettelek...
- Te meg még túlságosan is. - mosolygott. Majd fejbe csapott egy gondolat.
- Oké, ennyiszer még életembe nem kértem bocsánatot senkitôl, mint tôled, de most mégegyszer ne haragudj még az ezelôtti 'Ryland benyit utána balhé, majd tetôzzük azzal, hogy leég a házad' féle dolog miatt.
- No problem. - mondta mosolyogva, majd nyomott egy puszit a számra.