Mikor sikerült feltápászkodnia a földről, eléggé meglepődött fejjel, nézett.
- Ross, örülünk nektek, de haza szeretnék menni! - mondta Rydel.
- Otthon vagy...Csak kívül... - vontam meg a vállam.
- Arrh.. - morogta Delly.
- Ööö...most...ömm...szóval... - beszélt össze-vissza Betti. Ezen el kellett mosolyodnom. Ugye a mosoly alatt azt érti az ember, hogy szépen, lassan, óvatosan, csak egy ici-picit felhúzza a száját, éppen annyira, hogy egy kis görbe vonalat mutasson. Na, ebben a pillanatban ez nekem nem sikerült. Ezt Betti is észrevehette, gondolom onnan, hogy összeráncolta a homlokát, és "Hülye vagyok de nem ennyire..." - fejjel nyugtázta, hogy vele ellentétben, én egy idióta vagyok.
- Ugye tudod, hogy engem nem hat meg, az az iszonyúan aranyos perverz mosolyod, amit már lassan vigyornak is lehet nevezni? - tette ölbe a kezeit és felém fordulva nekidőlt a falnak.
- Ezt jó tudni, mert akkor technikát váltok... - léptem közelebb.
Le kéne állnom. De, ez most nyerő helyzet. De engem nem érdekel.(...) Mi? Hülye vagyok, ha ezt nem használom ki! Oké, egyel talán mit csinálok? Én, nem indultam be Bettire. Nem. Azt mondtam, NEM. NEM. NEM.
- Öm, szerintem engedjük be őket... - sóhajtottam és a kulcsot a zárba helyeztem.
De, Betti megfogta a kezem, és mélyen a szembe nézett.
- Szerintem, az úgy túl egyszerű és "uncsi" lenne... - suttogta. Megtetszett, vagy talán erőt adott fogalmam sincs, de azt tudom, hogy rám is átszállt a vigyor ereje...
- Ohh, vigyünk bele egy kis kalandot...? - húztam fel a fél szemöldököm, közelebb léptem, átkaroltam a derekát, és mélyen a szemébe néztem.
Amikor épp megcsókoltam volna, eltolt magától.
- Bocsi, Ross...De..Ne... - motyogta, mire én majdnem elsüllyedtem. A következő pillanatban Rocky nyitott be. Furán nézett ránk, mire én csak legyintettem. Tényleg igaz. Merthogy a szerelem önmagában egyáltalán nem klassz. Ha viszonozzák, akkor igen. Amúgy meg. Bah!
- Ross nem értem miért esett nehezedre kinyitni az ajtót. - nézett rám Rydel, majd Bettit felhúzta az emeletre.
Felmentem én is, eldőltem az ágyamon és sóhajtottam egy baromi nagyot.
Szia!
VálaszTörlésOhohoo ezt már szeretem:D Beindította pajzán kis fantáziámat, és ismét hozzád vágtam volna valamit. Úgyhogy, mivel jó a telepatikus memóriám, ne lepődj meg, ha mondjuk valami zongoraszerűség esik a fejedre... mondjuk MOST! Hogy lehetsz velünk ennyire genya?! Itt abba hagyni most komolyan....>< Egyéébként, nagyooon tetszett:) Nagyon hiperszupermegagigajó lett, és felőlem még angolul is leírhatod a következő részt (igaz, hogy németes vagyok, de GoogleFordító a barátom). Na jó, az szar, úgyhogy inkább maradjunk drága jó anyanyelvünknél:P A lényeg az, hooooogy.....
Hozd minél hamarabb, sok perverzséget hozzá!
oké, ezt kezdem megunni... de nam baj
puszi : lukimalac <3 :)