2014. április 21., hétfő
2.Fejezet 24.rész:3 Volt egy ház...
Fájt...de miért is? És amúgy is...nincs köztünk semmi. Nem is volt. Nem is lesz. Nagyon rosszul estek szavai, de nem bírnak kimenni a fejemből... Én nem szeretem Rosst, épp ezért nem akartam lefeküdni...De többnek tartom, mint barát.
Folyamatosan az játszódik le a fejemben, ahogyan Delly ajtaja előtt megfordulok, és hirtelen ott van...aztán megcsókol....majd bevisz a szobájába...aztán lefektet az ágyra...közben ajkai szépen játszadoznak az enyémekkel... Nem lehet, hogy nem élvezte...De akkor miért állt Laura oldalára? És Stormie? De utána meg lent...a nappaliba....az mégis mi volt? Előtte engem akart lefektetni, utána meg Laurázik?!? Felhívjam...? Ezer és ezer kérdés cikázott a fejemben...és az a rohadt dolog sem ment ki a fejemből.... Felhívom..ezt meg kell beszélnünk. Nem, nem fogom felhívni, mert azzal én lennék a szánalmas. Majd ha akar valamit akkor keres. És most már tényleg nem érdekel, és tényleg haragszom rá....
Feltápászkodtam a földről, és kimentem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, semmi sincs benne, de abszolút nem is vagyok éhes. Erről a palacsintás story jutott eszembe. Ajj. >< Bevánszorogtam a szobámba, és levetettem magam az ágyra. Emlékszem, mikor arra az ominózus estére, amikor mindenki kiütötte magát, és Ross itt aludt nálam. Akkor este bolyongtunk a városba. Mintha még mindig itt érezném az illatát... - >nyomtam bele a fejem a párnába, majd egy óriásit beleüvöltöttem. Csöngettek. Úgy ugrottam ki az ágyból, mint valami eszeveszett idióta. Igen, sikeresen fel is estem, na mindegy. De fogalmam sincs lehet, hogy csak azért, mert folyamatosan Rosson kattogott az agyam, én tényleg elhittem, hogy ő csönget. Naiv vagyok... :c
- Szia...bocsi zavarok? - áll meg előttem Ryland kisírt szemekkel. Én is hasonlóan nézhettem ki...
- Nem, dehogyis...gyere csak be. - invitáltam beljebb, bár semmi.kedvem, nem volt bájcsevegni.
- Köszi.. - mondta, majd leült a kanapéra - És még egyszer ne haragudj a benyitásért... - vakargatta zavarában a tarkóját.
- Jobb is, hogy így történt. - suttogtam. - És, de hülye vagyok kérsz valamit?
- Nem köszi...Nem tudom láttad-e, de amikor jöttem el, akkor Ross és Laura talán túlságosan is elvoltak...
- Láttam... - vettem elő a telefonom és megmutattam a lépet. közben hoztam magamnak egy pohár narancslevet. Nyugi, Betti nyugi.
- Őszintén sajnálom. Pedig szerintem összeilletek. - itt kiköptem az üdítőmet, aztán jobbnak láttam lerakni...
- Nem hiszem, hogy valaha sikerülne...És amúgy is...nincs köztünk semmi. Nem is volt. Nem is lesz. -ismételtem a régóta zavaró hangot a fejemben.
- Figyelj, ne foglalkozz a bátyámmal. Ő egy idióta seggfej, és nem tud semmit. Főleg, hogy anyunak a szülinapjára akar kedvezni, anyu meg nagyon Laura párti. De ha ilyenek előfordulnak ne törődj velük.
- De, csak nem viselhetem el, hogy az egyik percben rám nyomul, aztán meg Laurának nyalizik.
- Nem is kell. A bál után minden a helyére kerül. Higgy nekem. - biztatóan rám mosolygott, amitől önkénytelenül is jobban éreztem magam.
- Köszi...De te hogy hogy itt? Mármint, már azelőtt is beszélni akartál velem..
- Hát csak tudod..most nagyon fáj.. - potyogtak a könnyei. Abban a helyzetben nagyon megsajnáltam a kis komolytalan 16 éves lelkét. Oki, most én ezt úgy mondtam, mintha én 17 évesen olyan komoly lennék...Jó, mondjuk...Ross is 17, ahhoz képest komoly vagyok..Ááááá és megint ez van a fejembe! ><
- Kivele!
- Tegnap...tudod amikor Savannah-val voltunk randin...
- Igen...
- Akkor...elkezdett mesélni nekem arról, hogy mennyire beindult neki most minden, meg hogy váá meg víí meg hóóó... - ezen elmosolyodtam. - És utána mondta, h-hogy e-el kell költöznie... És közölte, hogy szakítanunk kell, és valószínűleg a kapcsolat tartása nem megoldható. És hogy már holnap-azaz ma- utazik. - hadarta egy szuszra. - És belementem...
- Mégis mit tehettél volna? Figyelj Ryland. Én nem vagyok jó ilyen vigasztalásba, meg tanácsadásba, mert nézz végig rajtam....illetve Rosson. Most ha én adnék szerelmi tanácsot szerinted hova süllyednél? - kérdeztem mire elnevette magát.
- Nem kell, csak jó volt valakinek elmondani, aki hasonlóan szerencsétlen a szerelmi dolgokba.
- Hééé! Mi jól haladunk Rossal. Nézd meg. Mindjárt hozzámegy Laurához, de jók vagyunk. - mutattam fel vigyorogva a hüvelykujjam.
- Siker! - mutatta fel ő is, majd ismét magába roskadt.
- Kész csődtömegek vagyunk... Pacsii! - igen. Én most bebizonyítottam, hogy tényleg nem vagyok jó a szerelmi és vigasztalási ügyekben. Ezt elnézve lepacsizott velem.
- Nah, én megyek is csak ennyit szerettem volna, illetve, hogy eljönnél-e velem a bálra? Nem nézném végig, ahogy azok lassúznak. - vigyorogva felállt, és az ajtóhoz lépett, mire elnevettem magam.
- De ugye nincs semmi hátsó szándék?
- Betti...itt sírok Savannah után, győzködlek Ross miatt, és szurkolok nektek és még ezen felül, - mutatta fel a mutató ujját -még meg is hívlak, hogy tudj ezzel a barommal lassúzni, mert ha te is ott vagy akkor 1000000%, hogy veled fog. Ha nem, akkor meg anyu ráerőszakolja Laurát. De tuti veled fog lenni. Azért annyira nem tudja befolyásolja anyu. Legalábbis veled kapcsolatban abszolút nem.
- Oki. - röhögtem el magam .- Na, gyere ide te kis nyomi! - tártam ölelésre a karom, amit Ryland fogadott is.
- Nah, de most már megyek is, és ne csinálj hülyeséget! Sziaa! - lépett ki az ajtón.
- Okii...te se! Sziaa! - csuktam be az ajtót. - Jahajj, szerencsétlen... - motyogtam magamba, majd beindultam a szobába.
egy olyan 10 perc múlva megszólal a what do o have to do.Ez Ross csengőhangja! És most komolyan nem hülyültem meg!
Kifutottam az előszobába...de nem volt ott.
- Azt isten bassza meg! Pont most? Neee! - toporzékoltam mint egy idióta miután átkutattam a lakást. - Persze, most vesszen el az a kibaszott iPhone. És még mindig dalol...olyan idegtépő...
Ezt nem hiszem el.... Idegesen ledőltem a kanapéra, de sikeresen összenyomtam valamit... kérlek..mond, hogy az az iPhone-om...Ééééés nem. Ez egy...maci(?). Sóhajtva dőltem vissza, miután véglegesen is tudatosult bennem, hogy "Amúgy is...nincs köztünk semmi. Nem is volt. Nem is lesz". Ez az idióta, köcsög mondat. Áááááááá! Mire itt kijárom az egyetemet meg fogok őrülni. Ez biztos. Nah akkor mit kell ilyenkor tenni? Kitombolni magam. Igen, ezt fogom tenni.Kimentem a konyhába, és elkezdtem mondani a magamét, közben fogtam egy fakanalat és azzal csapkodtam a levegőbe. Betti jótérez.
- Persze, csak nyugodtam menjen a Laurácskájával, én meg majd megyek Rylanddal, és nem tom mi lesz, de na! Váááááá - üvöltöttem. "És amúgy is...nincs köztünk semmi. Nem is volt. Nem is lesz."- ordítottam önkívületi állapotba, majd felsikoltottam, mert beütöttem a kis lábujjamat az asztalba, közben eldobtam a fakanalat. Gratulálok Nagy Bettina. és most taps, taps, taps!
Hirtelen sötét lett. Mármint nem arra gondolok, hogy szélsőségesen megváltozott az időjárás minden előjel nélkül este lett, hanem hogy éppenséggel elment az áram. Nagyszerű. Meggyújtottam pár gyertyát, hogy lássak is valamit.
Na nem érdekel, áramszünet, ide vagy oda én lezuhanyzok. Elindultam a fürdőbe, ledobtam útközben magamról a ruhákat, és beléptem a fürdőkabinba.Egy kicsit ellazított a forró víz, de akkor sem tudtam lenyugodni. Annyi biztos, hogy nem érez irántam semmit. "És amúgy is...nincs köztünk semmi. Nem is volt. Nem is lesz." Kiszálltam, magamra csavartam egy törölközőt, és leültem az ágyra. Sötét van, éppen megfelel a hangulatomnak. Vagy 10 perce feküdhetek már, mikor füst szagot éreztem. Még az kéne nekem, hogy leégjen a ház. gyorsan magamra kaptam egy rövid gatyát, és egy fehér pólót, felkaptam a converse-emet, ( mániám a lakásba cipővel járkálni ) - Óóóóóne ne ne ne neeeee! - néztem szét, és csak tüzet láttam... Oki, ez normális dolog? Hát nagyon nem!
Az iszonyú sok füsttől alig láttam valamit, és alig kaptam levegőt. De jó, itt van nekem a drágalátos Ross, de erre tetőzzük még rá, azt is, hogy égjen le a lakás. Juppuiiii! Oki, ki megyek. Elindultam, de az égegyadta világon nem láttam semmit, és amikor úgy az út felénél majdnem rám esett a plafon, akkor eldöntöttem, hogy inkább bekuporodok egy sarokba és majd lesz valami. Ez a leghülyébb megoldás, de abban a pillanatban semmi nem érdekelt. Leültem és sírva fakadtam. várjunk....ott ott fénylik valami a padlón. Utánakúsztam....jééé ez a telóm! Hurrá! Egy jó hír, meglett ez a kibaszott telefon! Visszamásztam a sarokba, és bementem a névjegyzékbe, és a keresőmező beírtam az 'R' betűt. Fogalmam sem volt mit nyomok, de rámentem valamelyikre, majd felemeltem a telefont. Persze, Nagy Bettina, még a tudat alattid is Rosson jár. Mégis kire mentem rá? Hát persze, hogy arra a szemétre, de most nem érdekel...Legbelül azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha most eljönne értem, és kivinne. Hülye gondolatok.
Már teljesen kába voltam. Szinte alig voltam eszméletemnél amikor meghallottam Ross hangját. "Szia, ne haragudj a délután történtek miatt, izé..én teljesen hülye voltam, és és és kérlek; úristen de tudok fogalmazni-itt zavarában elröhögte magát-de, szóval...ömm...beszélnünk kéne..és én arra gondoltam...hogy...ha neked esetleg...izé...ömm...lenne kedved..." -mondta, és közben éreztem a zavart a hangjában, de valami fenomenálisan boldog voltam, és ő most el akart hívni ömm... ra-randira??? Váááááá. Igen, persze! Amikor éppen szólaltam volna, akkor az egyik bútorom mellém dőlt, elég nagy hanggal, és az én nagyon nagy meglepetésemre....ezért az 'igen' helyett sikerült egy sikítást összehoznom, és újra kitört belőlem a bőgés. Valószínűleg Ross is hallhatta, mert aggódó hangja szólalt meg a vonal másik végén. "BETTI!!!!!!! HOL VAGY?? ÉS MI VOLT EZ? LÉGYSZIVES SZÓLALJ MEG! KÉRLEK NE CSINÁLD EZT!"-üvöltötte, mire én csak ennyit tudtam kinyögni: "Otthon vagyok...segíts!"-válaszoltam elhaló hangon...a többire nem emlékszem...
-Ross szemszög-
Miután anyámék kiélvezkedték magukat, azon hogy megcsókoltam Laurát, elmentem és hatszor szappannal kimostam a számat. Felmentem és bekopogtam Rylandhez. Nem jött válasz, tehát benyitottam. Senki sehol...ömm oké... Átmentem a szobámba, és leültem az ágyra, és megfogtam a telefonom. Nem csinál semmit. Még egy rohadt sms sem.
Betti csengőhangja. Olyan naiv vagyok. Ha nem veszi fel, akkor valszeg nem is fog hívni. Ross, ülj le egyes.Persze hogy nem fog megszólalni. Amiket tettem... Nem lepődnék meg ha soha többet nem szólna hozzám, és nem látnám. De abba viszont belehalnék. ÉS MÉG MINDIG MIÉRT NEM SZÓLA... Hééé ez megszólalt! És a What do i have to do? Nekem hogy lehet ekkora szerencsém...
Akkor felhívom én(?).....Jóh Ross, ehhez ne fűzz sok reményt...
Rámentem a gyorshívásra És hívtam. Hívtam,hívtam,hívtam....szerintem addig csörgettem amíg le nem ment az összes pénz a telefonomról, meg persze, amíg az a faragatlan nő bele nem szólt, hogy ez már túl sok idő volt. Most komolyan, mi köze van ahhoz, hogy én meddig csöngetem? Letettem, és csak bámultam magam elé. Nem szól. Miért nem szólal meg??? Miért nem szólal már végre meg a What do i have to do?
-"Szia, ne haragudj a délután történtek miatt, izé..én teljesen hülye voltam, és és és kérlek; úristen de tudok fogalmazni - itt zavaromban elröhögtem magam - de, szóval...ömm...beszélnünk kéne..és én arra gondoltam...hogy...ha neked esetleg...izé...ömm...lenne kedved..."-nyögtem ki nagy nehezen...közben hallottam a háttérben olyan...hogyismondjam....érdekes hangokat... Válaszul felsikoltott, és hallottam, hogy valami leesett/eldőlt(?)."BETTI!!!!!!! HOL VAGY?? ÉS MI VOLT EZ? LÉGYSZIVES SZÓLALJ MEG! KÉRLEK NE CSINÁLD EZT!" - üvöltöttem mint egy barom. Felpattantam, és idegesen járkáltam fel-alá a szobában. Fanni, meg is hallotta, és benyitott.
- Ross minden rendben? - kérdezte.- IGEN, MIÉRT NE LENNE???????????? - ordítottam le szerencsétlen fejét.
- Jól van bocs, hogy érdeklődöm, asszem többet nem áll szándékomban...Amúgy a 'kedvesed' lent vár... - forgatta a szemeit.
- Bocsi...Fanni, ne haragudj...És mégis milyen kedvesem? Betti? - néztem értetlenül, és reménykedően.
- No problem, és Laura... - fájdalmasan felnéztem, de most pont nem érdekel ez az egész.
-A hhhj, mindegy...és bocsi ha nem haragszol felöltöznék. - mondtam, mire kiment. Igen, én még a déli napozásom óta fürdőgatyában voltam... Felkaptam egy farmert, egy pólót, egy bőrkabátot, egy fekete converse tornacipőt, és elviharzottam a Lynch famíliától. Betti fele vettem az irányt, és elkezdtem futni. Mint egy idióta. Igen, Ross Lynch, mert az is vagy. Mikor megérkeztem a ház elé, megtorpantam.
- Hohohóóó Ájájáj! - reagáltam le egyből az égő(!!) házat. - Ne ne ne neeeeee! - valószínűleg Betti bent van. Legalábbis azt mondta. Oké....menjünk be!
Benyitottam, és nem láttam semmit...most akkor még keressem is meg.
- BETTIIIH!y-xordítottam, de választ nem kaptam.
Először benéztem a konyhába....No, itt nincs. Akkor átverekedtem magam a hálójába.... - NINCS EZT NEM HISZEM EL! Argg.. - üvöltöttem. A fürdőben sincs. Én itt halok meg...és mindjárt sírógörcsöt kapok.
Kimentem a nappaliba. Konkrétan szinte mindent beleptek az égő bútordarabkák, és a sok égő, cucc.
Nem érdekel, én most itt is végignézem hátha...
- Áááááááááúúúúú! - a lábikóm....Igen, Ross, lépj rá az égő fára. Persze, mert miért ne. Na,de Betti minden fájdalmat megér számomra.
Egyszer csak a sok füst és por mögül feltűnt Betti árnyéka. Nem hittem a szememnek...
Odarohantam hozzá, de nem volt eszméleténél. Felkaptam, és kirohantam vele a házból. Egy olyan 5 perces köhögő roham után előszedtem a telefonom, és a tűzoltókat tárcsáztam. Ledaráltam a címet, majd közölték, hogy 10 percen belül itt vannak. Felnéztem a házra, és eszembe jutott amikor festettük...Amíg a festésen, meg az ölembe vett Bettin elmélkedtem, megjöttek a tűzoltók. Tették a dolgukat, én pedig hívtam a mentőket. Nem veszik föl. MI AZ HOGY NEM VESZIK FÖL???? Miközben itt van eszméletlenül a karjaimban az a lány...aki...aki...aki...teljesen elvette a gondolkodásom...
Közben végeztek a tűzoltók, majd váltottunk pár szót és el is mentek.
Jóh, faszom, nem érdekel, hívom megint a mentőket. Felvették!
- J-jó napot, egy 18 év körüli lány elméletét vesztette, a tűzben, vagy mi izé öö nem tudom Jöjjenek a .......címre! - és le is vágtam a telefont. Igen, Ross és az értelmes összeszedett gondolatai.
Egy 5 percen belül ki is jöttek, és bevittek minket a kórházba. Beértünk, majd szólt egy pasas, hogy maradjak kint amíg vizsgálják. A kórterem előtt fel-alá járkáltam, és alig bírtam kivárni azt az hosszú, hosszú óráknak tűnő perceket, majd végül kilépett az a cseppet sem szimpi férfi.
- Ön a hozzátartozója? - kérdezte.
- Öööö mondhatjuk. Vagyis igen. Még szép! - vaciláltam idegességembe.
- Rendben, mert a kisasszonynak füstmérgezése van.
- Aham. És? - sürgettem.
-H a minden jól megy, akkor nem sokára felébred, és ha nem lesz semmi probléma akkor ha is mehetnek...
- Értem...köszönöm. És bemehetek?
- Persze. - mosolygott kedvesen.
Benyitottam,és csak feküdt. Jóh oké, most úgy csinálok, mintha a halál szélén állna, de most mit gondolhat? Mármint rólam. Na mindegy. Leültem egy székre, és megfogtam a kezét.
- Ébredj már föl! - suttogtam bosszúsan.
*10 perc múlva*
Hirtelen megszorította a kezem, és lassan felnyitotta a szemét.
- Ross...valami hihetetlenül fáj a karom. - nyöszörgött.
- Öööö várj. - kimentem a folyosóra, és megkerestem azt a bizonyos orvost.
- Szóval. Miss Nagy kisasszony, melyik karja fáj?
- Jobb... - odament a doki, és megvizsgálta. - Ááááááááááá - üvöltött fel Betti, én meg azt hittem, hogy ott helyben lecsapom azt az orvost.
-A ham....ez nagy valószínűséggel el van törve, de jöjjön csinálunk egy röntgent.
- Rendben. Csak egy picit szédülök... - ült fel Betti.
- Ez most a füstmérgezés miatt természetes. De na aggódjon nem lesz semmi baj.
- Oki. - indultak ki, én meg utánuk.
beértünk egy sötétített helyiségbe, ahl középen volt egy nagy asztal(?), ahova Bettinak kellett a kezét tennie, különféle pózban, amit a doki lefényképezett.
- Rendben, és most így rakja a kezét. - igazította a Bettit az orvos.
- Áááááááááááááááááá!!!! - jó, mostmár komolyan le fogom ütni ezt ha nem vigyáz Bettire. De komolyan, szó szerint majdnem kicsavarta a kezét. Még nekem is fájt volna. Nemhogy tört kézzel.
Meg még ott volt egy gép, amin meg tudtuk nézni a fotókat.
- Nézzék meg, nincs eltörve, de eléggé meg van húzódva. - mutogatott, mire Betti közelebb ment, én meg követtem. Megálltam mellette, és átkaroltam a derekát, mire rám nézett és nyomott egy puszit az arcomra. Elvigyorodtam, és innentől kezdve ezt le sem lehetett törölni a képemről.
- Tehát. Akkor ha kérhetem, fáradjon be oda, ott bekötik, és haza is mehet.
- Persze, és köszönök mindent. - mondta Betti majd bement egy terembe, ahol egy nő bekötötte a kezét.
- Mehetünk? - mosolygott rám.
- Persze. - mondtam, közelebb hajoltam, de utána lesütöttem a a szemem. Nem fogom teljesen megalázni. Eddigiek is elegek voltak számára...azt hiszem. De megelőzött, és nyomott egy puszit az arcomra. Akkor lefutott a fejemben az a gondolat, hogy én nem érdemlem meg őt. Nem.
- Gyere. - karoltam át a derekát, és elindultunk. - De azért elmeséled, hogy hogy volt ez az egész?? - nevettem fel.
- Hát az úúgy volt hooogy... - és elmesélte, hogy áramszünet lett, és hogy valószínű a ruhái (?) miatt gyulladt fel...öööh oké.
Félúton lehettünk, amikor elkezdett szakadni az eső.
- Basszus! - borzongott meg Betti. Igen, gondolom, mert ő csak egy szál pólóban volt.
- Gyere te! - mondtam, és odaadtam a bőrkabátom, amit felvett, és hazáig szaladtunk, majd az ajtóban megálltunk.
- Biztos, hogy nekem most itt a helyem? - kérdezte félénken.
- Hát, én biztos nem fogom hagyni, hogy az utcán éjszakázz... - döntöttem a homlokom az övének, és átkaroltam a derekát, mire rákulcsolta a karját a nyakamba.
- De kedves vagy. - mosolygott. - De ugye nem az lesz a végén, hogy a szívszerelmeddel fogsz aludni...
- Miért? Most beszéltem meg vele, hogy nem fog az utcán aludni... - néztem mélyen a szemébe. Nem tudok ellenállni a kísértésnek...
- Ömm, menjünk be... - nézett rám zavartól csillogó szemeivel Betti.
- Ja, igen. - mondtam, és kinyitottam az ajtót, és befele mutattam. Sötét volt az egész házba. Valószínű, hogy itt is áramszünet.
- Hát ti? - kérdezte apu. Éppen válaszoltam volna valami kamu idiótaságot, mire Betti a szavamba vágva elmesélte az egészet egytől egyig. Mikor befejezte, meglepődötten néztem, mire apu elmosolyodott.
- A házat majd megoldjuk, addig is maradj itt nálunk, illetve remélem jól vagy... És jajj, most jut eszembe. Stormie és Laura elmentek. végre. - nézett Betti fele, majd hozzám fordult. - Ross Shor Lynch!
- Ajajjj. - néztem félénken.
- Anyád, és Laura most fogalmam sincs mit gondolnak de ezt - mutatta fel azt a képet ahol Laurával smárolunk - nem akarom többé meglátni. Világos?
- Mint a nap!
- Jóh, na futás. - nézett fel az emeletre.
Felmentünk Bettivel a szobámba.
- Apum az mindig is ilyen volt?
- Igen.Tök jófej. - furán néztem.
- Öööö ok...
- Én viszont most elmegyek fürdeni...
- Ok.
Mikor Betti végzett, mentem én is, aztán befeküdtünk az ágyba. Tekintetem végig rajta tartottam, és a mai napon agyaltam... Huh...
Megfogtam a kezét, és összekulcsoltam ujjaink,
majd leengedtem magunk közé.
- Álmos vagyok. - suttogta, majd ásított.
- Aludjunk.
- Jó8. - fordult el.
- Jó8. - mondtam, és nyomtam egy puszit az arcára, majd hozzásimultam, és a kezem ráraktam az övére...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ki-bekúrt fasza lett barátném! :3 Siessé'. ;3
VálaszTörlés:333 köki xdd oki, de most várok a csodára [egy ötletre] xddd
VálaszTörlésAz intim jelenetekre ajánlom Laurell K. Hamilton könyveit az tele van ilyenekel persze ezek tini könyvek és elég visza fogotak de persze OLYAN részek is vannak benne de nem durvák :D
VálaszTörlés