2.Fejezet 23.rész:3 "Ami majdnem az, az nem az."

Ross kajánul elmosolyodott, majd visszatért ajkaimhoz, és vadul falta őket.Viszonoztam csókját, bár tudtam, hogy ebből nem lesz könnyen kifizetendő dolog...
Fogta a derekam, és lassan elhúzott a faltól, majd az ágyhoz vezetett, és óvatosan lefektetett.
Eltávolodott a számtól, majd mosolyogva nézett le rám, mire én zavaromba behunytam szemeim. Felemelte mutatóujjával az arcom, az államnál fogva, és nyomott egy halvány csókot az ajkaimra.
- Remélem nem félsz tőlem... - suttogott édes hangján a fülembe, majd belecsókolt a nyakamba, majd elkezdte szívogatni. Kicsit később, a szívogatást apró puszik, majd csókok váltották fel.Végig csókolta a nyakam összes létező pontját és haladt lefele, a kulcs csontomhoz...
Aztán... A kezei a pólóm alá vándoroltak, és azt húzogatták egyre feljebb. Egy percig sem hagyta abba a nyakam csókolgatását.
- Ross... Ezt nem kéne... - nyögtem, egy kis idő múlva, amire Ross nem reagált semmit... Mintha meg se hallotta volna... - Ross... Ne.... - mondtam, mire a szemembe nézett, de ismét nem tett semmit annak érdekében, hogy ez a dolog ne történjen meg. Hirtelen lekapta rólam a felsőm, mire én automatikusan a melleim elé kaptam a kezem.
- Naa, nem kell Rossytól eltakarni... - mondta perverzen vigyorogva, majd lassan elhúzta a kezeimet, végigsimított az oldalamon - amitől kirázott a hideg - és visszatért ajkaimhoz.
Elkezdte simogatni a combom, majd a dereka köré fonta a lábaim, hogy közelebb lehessünk egymáshoz...
Oki, a következő dolog abszolút váratlanul ért. Ryland nagy irammal rontott be a szobába, utána Stormie.
Rossal egyszerre kaptuk oda a tekintetünket, majd én automatikusan magamra húztam a takarót.
- Khm...Ez a helyzet nagyon kellemetlen... - mondtam, szinte alig hallhatóan. Ross pokerface-szel bámult maga elé.
- Ööö, b-b-bocsi... - dadogott Ryland - Betti...ömm majd beszélhetnénk..?
- Persze...
- Ryland...nem akarok szemét lenni de kitolnád a segged a szobámból? - nézett fel Ross.
- Ömm... persze, persze...Bocsi. - ment ki. Juj. És most jön Stormie....Oki, a Lynch anyuka remélem nem akad ki rám.
- Én nem tudom mit mondjak...
- Mi van itt? - jött be Laura. Na ennyi kellett. Amint észrevett félmeztelen, elborult az agya és ordibálni kezdett. De Stormie is.
- MÉGIS HOGY KÉPZELTEEED??? - visította mindkettő. Igen legalább már tudom, hogy Stormie kettőnk közül Laura pártos.
- Melyikünk? Mert én elég sokat képzeltem... - válaszoltam reflexből, bár lehet, hogy nem éppen most van itt az ideje a poénkodásnak. Ross mosolyogva lehajtotta a fejét.
- Laura nyugi. Nem történt semmi. Nem is történt volna. - oki és itt megint fejbe csapott az a kérdés, hogy Ilyenkor mi járhat a fejében?-- És amúgy is...nincs köztünk semmi. Nem is volt. Nem is lesz. - éreztem, hogy mindjárt itt bőgöm el magam, de most mit mondjak. Így van....azt hiszem...
- Szerintem is. Most pedig gyere. - folytatta Laura, majd Ross szép lassan kimászott az ágyból, és ahogy felegyenesedett, látszódott az, aminek Rossnak jobb esetbe az anyja(!!) és egy másik csaj előtt cikinek kellett volna lennie. Legalábbis nekem egy kicsit égő lett volna, ha így 'állok' ki...Jujj.
Majd Stormie odalépett hozzám, és és és ..... halál nyugodtan felpofozott, majd kisétált, mint aki jól végezte dolgát! Pedig...pedig...Stormie-val jó volt a kapcsolatunk. Mikor kilépett és bevágta maga után az ajtót, egyszerűen visszadőltem az ágyba (hassal lefele) és kiszakadt belőlem a sírás. Még éreztem a paplanon Ross meleg helyét...
- Ezt nem hiszem el... - suttogtam a párnának.
- Sajnálom... - hallottam meg Mark hangát, és hogy végigsimítja a karom. Felnéztem, és összetalálkoztam a tekintetével. Búskomor volt, és csalódott. Még mindig. De nagyon.
-S zégyellem magam... - suttogtam, miközben felültem. ( Persze a takaró még mindig rajtam volt )
- Neked nincs miért. Ross hagyott itt. És ő kezdte...ha jól tudom. Illetve az előbb akart lefektetni, most meg  a másik csajnak teszi magát.
- Igen... - motyogtam és éreztem, hogy kósza könnycseppek folynak végig az arcomon.
- Csak, hogy tudd...én sem kedvelem Laurát. - kijelentése meglepett.
- Tessék...?
- Csak ennyit szeretettem volna, és hogy hívjam Rydelt? ő jobban ért az ilyenekhez. - mosolygott.
- Nem kell köszönöm, csak annyit mondjon meg légyszi, hogy hazamentem, mert Ross egy bunkó ......
- Átadom. - lépett ki. Gyorsan magamra kaptam a pólóm, majd kiléptem a szobából, és csak ennyit hallottam:
- Ross már megint mi a jó istent csesztél el de nagyon nagyon? -üvöltött Delly.
Gyorsan lerohantam a lépcsőn, és éppen léptem volna ki az ajtón, mire megláttam amit Ross, Stormie és Laura műveltek.:Stormie elégedetten nézte ahogy Ross megpörgeti, karjaiba zárja majd szenvedélyesen megcsókolja Laurát. Gyorsan lekaptam őket, és elküldtem Rydelnek ezzel a szöveggel: "Azt hiszem én itt végeztem...Sajnálom." Majd kirontottam, és hazáig futottam, és szinte beestem az ajtón, és ott, úgy ahogy voltam összeestem és sírni kezdtem.