- Roooooooooooss!!! Ember ébresztőőőőőőőő!!!!!!!! - halottam még félig álomban, hogy Betti ordít és rajtam ugrál. Meg az ágyon. Oké most lenyugodott. Vár, valószínűleg. Sóhajtott. - Reménytelen eset vagy.
Felállt és megint ugrálni kezdett...rajtam Elmosolyodtam. Ráült a hasamra.
- Ébren vagy.
- Ühüüüüüüüüm. - temettem a kezembe a fejem és megdörzsöltem az arcom.
- Hajlandó vagy felkelni? - kérdezte mire felültem. Kicsit meglepődött. De, aranyos volt...
- Mennyi az idő?
-Fél 12. - vigyorgott.
- Riker, Rydel? Ryland?
- Nem tudom...
- Hmmmmmmm... - vigyorogtam és őrülten boldog voltam, bár kicsit fájdalmas ébredés volt, de én önfeledten boldog vagyok, hogy az ő hangjára keltem.
- Tudod,...
- Nem.
- Befejezhetem?!? - kérdeztem 'mérgesen'.
- Nem. - vigyorgott és közelebb csúszott, ezzel átölelve a nyakam. Enyhén zavarba jöttem...Enyhén...
- Miért is? - hajoltam én is oda.
- Mert a... - majd ebben a pillanatban kiabált Rydel.
- Beeeeeeettiiiiiii???? - de nem ment... - Akkor, Rooooss???????
Benyitott.
- Mi a francot csináltok 12-kor? - bámult. Meglepődhetett, hogy így látott minket.
- Öööö...semmit. Megyek. - és kimentek. Hiányérzetem támadt. Mi? Nekem nincs hiányérzetem Betti felé. Nem. Nincs. Nem lesz. Nem lesz. Nem lesz. Nem lesz.
De az van. Nem. Nem lehet. De lehet hiszen csak egy nagyon, nagyon jó...barát. Igen. Vagy nem? De. Majd a gondolataimmal olyan szinten elterültem az ágyon, hogy senki nem fért volna el mellém.
- Betti szemszög -
Rydel kivonszolt.
- Na? - kérdőn néztem rá, magyarázatot várva. Ő is hasonló fejjel nézett, de neki a "magyarázatot várok" a bámulattal keveredett.
- Ööööö te mégis, mármint ti mégis mit csináltok/tatok???????? - üvöltött.
- Semmit.
- Semmit??????
- Most mi a baj? - mondtam én is egy kicsit megemelve a hangerőmet.
- AZ, HOGY... - ordított, de megállt és mély levegőt vett. Majd rendes hangerővel folytatta. - Mindegy.
- Öööööö, khm...okiii...
- Szóval azt akartam mondani, hogy hívtak és azt mondták feltehetőleg fél - 1 óra múlva érkeznek a bútorok.
- Értem, akkor öltözzünk. És menjünk.
- Hova? - kérdezte Ross aki ebben a pillanatban lépett mi az ajtón.
- Oda ahova te most biztos nem jössz! - rázta le Rydel Rosst egy szempillantás alatt. Majd behúzott a szobájába. De még ezek előtt Összenéztünk Rossal. Furán néztem rá. Nem értettem mi ez Dellytől?
Nem szokott ilyen lenni. Ross összeráncolt homlokkal kíváncsian nézett.
- Mer' miért? - kérdezte értelmesen.
- Mer' azt mondtam. - válaszolt ugyanabban a stílusban Rydel.
- Pff! - ezzel el is búcsúztunk. Beérve a szobába. Rydel mérgesen nézett rám.
- Mi vaaaaan????? - kérdeztem. Tudtam, hogy valami nagyon nem oké.
- Semmi.
- Akkor miért vagy ilyen?
- Nem vagyok semmilyen. Mièrt milyen vagyok? - mondta és járkált a szobában. Gondolkozott...Már vagy negyed órája járkált.
- Menni kéne.
- Akkor induljunk. - és elindult az ajtó fele. Elmosolyodtam.
- Khm..pizsiben? - néztem végig magunkon.
- Ööööö ez az új divat(?) - ráncolta a homlokát "hátha" nézéssel.
- Sexy hello kittys pizsi.
- Nagyon. - nézett végig magán.-Hmm...jó kit érdekel az a nemlétező divat. Én felöltözök.
- Ez jó ötlet. - most végre hoztam magammal ruhát. Fekete kardigán, rövid farmer gatyó éééés fehér mintás spagetti pántos trikó. Szupi. Felöltöztünk.
- Ross szemszög -
Az elég érdekes elköszönés után bementem a szobámba. Mégis hova mennek? Vagy az mindegy. De nem mindegy. Ahj, na szóval valahova mennek ( ez itt már rosszul kezdődik... ),
ahova én nem mehetek ( na ez itt a leggyanúsabb ). Egyeltalán mi az, hogy nem mehetek? Szabad ember vagyok, oda megyek és azt csinálok amit akarok! 18 éves vagyok!
Oké, ha mennek valahova is akkor én is megyek. Azt meg nem tehetem meg egy szál pizsama alsóban...Akkor felöltözök...De mit vegyek fel? Oké most olyan voltam, mint egy nő.
De akkor is vagy 10 percet ácsorogtam a szekrényem előtt a ruháimat bámulva. Farmer. Az alap, de olyan sok és sokfajta farmerem van. Ahj. Mindegy. Kikapok egyet. Fekete. Ez nem jó.
Ebben megsülök. Illetve, nem megy ahhoz a felsőhöz amivel már régóta szemezek. Én egy hülye vagyok. A fekete mindenhez megy. De mivel megsülök - még mindig - benne ezért be.
Akkor az a felső ki. Fehér, kék, fekete,rózsaszín csíkos. Hmm...jézusom, olyan vagyok, mint egy lány. Nem szoktam én ennyit bíbelődni a ruhákkal, hogy mit vegyek föl.
Ehhez a felsőhöz, lehet, hogy tényleg jobb lenne a fekete farmer. *Előkotrom* Hova a p*csába dobtam ???? ...itt nincs...de ügyes vagyok!
Megvan! Az ágyon volt. Még jó, hogy a szekrénybe dobtam.... Azt ne kérdezze senki, hogy hogy került oda. Fogalmam sincs. Gyorsan magamra kaptam. Amikor léptem volna ki az ajtón, a kezem épp a kilincsen volt, de nem nyitottam ki.
Még egyszer végignéztem magamon, hogy tetszeni fogok-e... mégis kinek? Már megint máshol vagyok fejben...oké, pontosan tudom, hogy hol, de nem szeretném, hogy ha esetleg a fejben lévő névkimondás még jobban elterelné a gondolataim...
A kezeim már a kilincset súrolták amikor hallottam a léptüket. Várok még egy kicsit... Lementek a lépcsőn. Kimegyek. Lemegyek. Mindenki -ugye csak majdnem mindenki- kajált.
- Jó reggelt. Jó étvágyat.
- Kösz. - mormogták teli szájjal.
- Hova, hova? - kérdezi apu, ahogy látta, hogy megyek/sietek valahova.
- Ömm - mivel nem tudtam, hogy pontosan hova is mennek - Lányok után, lányok után.-mondtam végül ezt sietősen.
- Hohóóóóó - mondja Riker vigyorogva.
- Ne gondold túl. - intettem hátra ( mivel épp az ajtóban álltam ), még mielőtt bármit is gondolna. A bátyáim hajlamosak erre.
Amint kiértem az ajtón, láttam ahogy sétálnak. Mint két 6 éves idióta. Helyesek. Na és akkor most a feladat a következő. Úgy követni őket, hogy ne vegyék észre. Nehéz lesz. Huh. Akkor olyan, 20-25 méteres távolságot hagyva szépen lassan megyek.
Folyamatosan röhögnek, lökdösődnek. Ahj...lányok...cccccc...Várjunk csak egy kicsit....ők Bettiék felé mennek. És mégis ide miért nem jöhettem? Ahj... Megálltak. Basszus. Most az feltűnő lenne ha én is megállnék. Előre nem megyek, se hátra, miért tenném?
Akkor...Be a bokor mögé. Marha okos vagy Ross Lynch. Pff. Hülye.
Rydel megfordult. Úúú..megneszelte, hogy valaki -pontosan tudom, hogy tudja, hogy én vagyok - követi őket. Ijj.
Elindultak. Akkor ki a bokor mögül és utánuk, most már kevésbé feltűnően.
Itt vagyunk Bettiéknél. Bementek. Mentem volna én is, de előttem bevágták az ajtót. Az addig oké, hogy követtem őket, de és most mégis mit fogok csinálni? Én és az okos kitalációim.
Bekopogjak? Neeem. Benyissak? Áhh... Felhívjam? Kizá...hmm...ez nem is olyan rossz ötlet...de akkor Bettit.
Tapogatom a zsebeimet és már szinte mindenemet, mint egy meleg hülyegyerek, de nincs nálam a telóm. Na akkor indulok haza...,de mi van ha elmennek? Nem érdekel.
Elindultam, és még mindig fogdostam magam hátha...
Megálltam. Valahol rezeg bennem... Aha. Nálam van. Jó hír. Akkor vissza az eredeti helyünkre és ott keressük azt a nyomorult telefont.
Megvan!!!!!!!!!! Unott fejjel néztem.A gatyám hátsó zsebében volt. Esküszöm nem keresetem és nem éreztem. Typical me. Na akkor hívás. *kicsöng* *kicsöng* *kicsöng* *még mindig kicsöng* *még mindig és már kezdek ideges lenni*
- Szijjjjaaaaaa! - köszönt azzal az édes hangjával. Elmosolyodtam.
- Szia. Csak annyit szeretnék mondani, hogy...
- Hát te? - ebben a pillanatban Rydel nyitotta ki az ajtót és villámokat szórva a szemeivel ezt kérdezte. Ijj. Be kell vallanom, hogy k*rva nagy bajban vagy Ross Lynch.
- Ömm én csak pont erre sétálgattam, de már megyek is. - indultam el, de Rydel visszarántott.
- Mi? - kérdezte Betti, Rydellel párhuzamba. Óhóóó...szóval ő is hallotta...mármint Betti.
- Semmi ömm szólnál Rydelnek? - néztem Dellyre.
- Aha. - kérdezte kételkedő hangon.
-Ross neked mégis mi volt a terved? - kérdezte Delly.
- Azt én is kérdezném tőletek. főként azt, hogy én ide miért nem jöhettem!
- Ahj. - mondta Rydel és otthagyott.
-Rydeeeeeeeeeel!! - üvöltötte Betti. Nyitva maradt az ajtó ahogy Rydel elment. Nekidőltem az ajtónak. Háttal nekik. Nézem az emberkéket. Lelülök.
Ekkor jutott eszembe, hogy Betti még vonalban van? Megnéztem a telóm. Számlálta a perceket. Majd mikor a letettem volna, épp mikor az ujjam majdnem érintette a 'piros mezőt' Betti letette. Okéé...Na és most?
A következő pillanatban, Betti ült le mellém, és a fejét a vállamon pihentette. Fél kézzel átöleltem a derekát. Sok idő telt bele mikor kérdezett.
- Te, mégis hogy kerülsz ide?
- Öö, Ugye mondta Rydel, hogy mentek valahova és azt is, hogy én nem mehetek, ugye. Akkor elhatároztam, hogy csakazértis elmegyek. És követtelek titeket.
- Most jobb? - nézett rám nevetve.
- Sokkal. - mosolyogtam én is a magam idiótaságán. Ez után nem beszéltünk. Vagy 20 perc is eltelhetett mikor megjelent Delly.
- Na Rómeó szépen haza megy, Júlia meg legyen kegyes bejönni.
- Mi? - kérdeztük egyszerre Bettivel.
- Mindenki jól hallotta. - és felhúzta Bettit mellőlem, engem meg elkezdett rugdosni(!) kifele.
- Most miért??? - kérdeztem, felállva.
- Mert, mert...Mert!
- Mert..mert..mert....oké, oké, és akkor most egy rendes választ kérek, mégis miért nem lehetek itt?!? - kérdeztem, most már elég idegesen.
- Figyelj, Ross. Te most feleslegesen lennél itt.
-xMi? Miért? - kérdezte Betti.
- Ja, igen Rydel! Miért? - csatlakoztam, egy kicsit túlbátorodva, Betti hasonló gondolkodásával.
- Mert nem. És téma lezárva.
- Azért nekem elmondod?-nézett kérdően Betti.
- Majd meglátom.
- Gyere Delly menjünk be, te Ross meg menj haza.
- Hát ezt nem hiszem el! - túrtam bele a hajamba.Ekkor Betti megfordította Rydelt és elkezdte tolni. Majd megfordult. Mutogatott valamit... Nagy nehezen kivettem, hogy maradjak itt és, hogy menjek a kertbe. Klassz.
- Ok...akkor megyek. Pff.
- Na. Végre. - morogta Rydel.
- Én is szeretlek tesó! - fordultam vissza vigyorogva. Majd mikor becsukódott az ajtó, hátramentem. WoW. Baromi jól néz ki.
Kb. negyed órát vártam, majd kirohant Betti.
- Huh, basszus nem könnyű eset a nővéred. - mondta lihegve.
- Tudom. - nevettem fel.
- Na most fél óráig elvan.
- WOW, nagy vagy.
- Tudom. - dobta hátra a haját és önelégülten nézett.
- Amúgy mi ez az egész? Nem értek semmit.
- Semmi különös. Rydel fújja fel. - Én még mindig kérdőn néztem. - Annyi, hogy megjönnek a bútorok, aztán meg még megyünk egy-két dolgot vásárolni.
- Aha és ide nem jöhettem? Amikor tudtam volna segíteni? - mondtam besértődve.
- Ne engem kérdezz. fogalmam sincs. Rydel kiakadt, és nem beszél róla.
- Min akadt ki?
- Nem tudom.
- Mindegy. És akkor most én....?
- Jajj máááááár! Maradjjjj!!!!!!!!
- Az még oké, de mégis, hogy fogjuk megoldani??
- Az már a jövő. - kacsintott...Vigyorogtam...
Az következő 20 - 25 percben röhögtünk, hülyültünk és baromi jó volt...Majd Rydel ordibálása zökkentett ki bennünket a kettőnk, kis rózsaszín buborékából.
- Bettiiii!!
- Megyeeek!!!!!!! - válaszolt. - Most mi legyen?
- Passz.
- Pillanat. Mindjárt jövök. Maradj itt.
- Okéé. - Bement.
-Betti szemszög-
Bent, Rydel közölte, hogy itt vannak az emberkék, a bútorokkal.
- Okéé akkor menjünk. - behoztak mindent. Én Dellyvel baromi jól elvezényeltünk mindenkit mindenhova. És még össze is rakták a cuccokat. Csak mindent a helyére kell tenni ( ugye a dolgok abban a bizonyos szobában vannak, de a helyén még nincs semmi ).
Épp küzködtem egy szekrénnyel, mikor eszembe jutott Ross. Basszameg! Kint hagytam már mikor!
- Azt a k*rv# életbe!
- Naaaaaaaa...nem beszélünk csúnyán... - mondta Ross a hátam mögött és segített.
- Basszus te mégis mikor jöttél be és húú bocsi, hogy kint hagytalak meg izé...Jaj és köszi. - mondtam a kicsit sem összeszedett mondatomat.
- Nem vészes. Csak a 30. percnél kezdtem unatkozni és bejöttem. Úgy tűnik sikerült észrevétlenül... - vigyorgott, és elhelyezte a szekrényt a szobában.
- Köszii... - mondtam elvörösödve.
- Nincs mit.
- Ross te már megint,hogy kerülsz ide? - nézett Rydel fájó képpel.
- Ömm...most azt nem mondom, hogy eddig is itt voltam, mert attól még jobban ideges leszel, úgyhogy most jöttem.
- Hagyjuk. Inkább legyetek a lehető legtávolabb egymástól. - ennél a résznél összenéztünk.Nem értem. Mindegy...
Kiment.
- Mi? - kérdeztük egyszerre.
- Mindegy. - mondtam. Belépett Rydel.
- Emberek, el kéne még menni a boltba pár cucc ért. Ross gondolom te is jössz. Elviszel?
- Aha.
- Oké. Mehetünk?
- Persze. - mondtuk egyszerre. Ismét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése