..."Laura" 'röhögött' a kijelző, egyenesen a képembe. Betti, az egekbe szökő idegességemet észrevehette, és kicsit aggódó fejjel nézett. Megsimította az arcomat. Egy halvány mosoly jelent meg rajtam erre a mozdulatra. Közelebb hajoltam és egy apró csókot legyintettem a szájára. Nem akartam ennyinél abba hagyni,most ezzel a hívással félbe, esetleg teljesen megszakítani.
De, nem! Most már csakazértis' felveszem.
- Mi van? - kérdezem flegmán.
- Szia Ross... Zavarlak? - szól bele Laura. - Hol vagy? Nem otthon kéne már lenned ilyenkor?
- Nem épp a legjobbkor hívsz. Egyébként, ma nem alszom otthon. Miért? Mi kell?
- Semmi..és bocsi a zavarásért. - Fájdalmasan néztem Bettire és letettem. Kikapcsoltam a telóm.
-Ki volt?-kérdezte Betti tágra nyílt szemekkel.
-Laura.
- Klassz. - mondta és kiment. Jó, most inkább nem gondolkodom. Nem tesz jót. Egy kövér könnycsepp kiadott belőlem mindent. És nem is kellett több. Talán...talán, még jobb is, hogy félbe lett szakítva ez. Mi történt volna ha nem? Oké, megint agyalok.
Kimentem Bettihez. A konyhában volt az asztalnak dőlt. Mellé álltam. A szemébe néztem. Nem tudtam igazán kiolvasni semmit. Talán 3 szó. Amit egyszerre ki is mondtuk.
- Nem történt semmi.
Visszamentünk a szobába, lefeküdtünk az ágyra. Egy pár percig néztünk egymást majd Betti lehunyta szemeit és megfordult. Háttal volt nekem. Persze mi az első gondolatom?
Óvatosan a háta mögé kúsztam, és szépen átkaroltam a derekát. Majd Betti következőleg az a pár centi távolságot eltűntette. Szorosan hozzám dörgölődzött, majd elaludt. Belepusziltam a nyakába, és lehunytam a szemeim.
Egy olyan 10 perc múlva csak annyit hallok, hogy szól a love me like that, és Betti azt motyogja. Reggel van.Talán nem is 10 perc volt az az időszak amit én véltem...Kinyitom a szemem, és telója a hátam mögött zenél, Betti félig kómásan, csukott szemmel éppen énekli: "love the way you, love the way you, love meeeeeeeeeeee, yeah, i love the way love me, love the way you love me!" Aha. Hmm...a telefonért nyúltam. "Del:333"
Picit meglököm. Mármint Bettit.
- Héé, te kis majom! - nevetem el magam, és felé tartom a telót. Felemeli a fejét. Pont belefejel a telefonba. Egy "óóóúúh.." tipikus filmes hangzással visszafekszik. - Rydel keres. Vagyis. Szerintem Rydel.
- Ó aha, köszi. - mondja és megfordul. 2 perc elteltével újra megbököm.
- Még mindig keres.
- Mi? Ja, aham. - figyel fel álmosan. - Köszi. - veszi ki a kezemből a készüléket. - Jó reggelt! Amúgy..Te nem a szomszéd szobában vagy? - kérdezte.
- Betti szemszög -
- De, csak lejöttem egy kicsit kiszellőztetni a fejem, és most izé. Eltévedtem.
- Minden Lynch eltéved Los Angelesben? - kérdeztem nevetve.
- Miért? ki tévedt még el?
- Az öcséd.
- Ma reggel?
- Neeem! Még tegnap este.
- Ohhh....Hát akkor még bolyongok egy kicsit..aztán majd beszélünk... Sziiiaaa! - mondta és letette a telefont.
- Sziia!
A kezembe temettem az arcom és elkezdtem röhögni.
- Jahjj istenem. Sóhajtottam.
- Ross szemszög -
Betti fölém hajolt. Ekkor eszembe jutott a tegnapi csókunk. Az, ahogy óvatosan érintkeznek ajkaink, majd finoman súrolják egymást. A forró lélegzete. A csillogó szeme. A szívverése. A telefonhívás. Az utolsó szónál lehunytam a szemem. Betti ujjait éreztem a szereszét álló hajamban, tüzes leheletét az arcomon. Nem bírom...
Közelebb hajolok és csók! Csók! Csók! Gondolja ezt mindenki. Majdnem. Annyi volt a baki, hogy amikor nyitottunk volna az ajkainkat eszembe jutott valami és elkezdtem káromkodni.
Na és most kinek lenne ebben a pillanatban fellépése? Amit megígértem egy pár nappal ezelőtt Bettinek? Az R5-nak. Ja. És annak kik a tagjai? 5/3 pasi ki tudj hol van és valószínű, hogy alszanak. De ha fel is keltek tök másnaposak. 5/1 lány az is el van veszve. 5/1 pasi (én) aki most késik és valahogy el kell érnie oda, hogy közölje, hogy a koncert elnapolva. Deeee én itt Bettizek. Huh.
Mosolyogva odakúsztam a megszeppent Bettihez. Az arckifejezésem némileg abban a pillanatban némileg bátorította. Megfogtam az állát. Olyan könnyű lenne megcsókolni. Olyan jó lenne megcsókolni. Olyan élvezetes lenne megcsókolni. És Olyan nagyon még jobban tetőzné az eddig kialakult dolgokat, hogy valami hihetetlenül.
- Betti én, én, én, - dadogtam, mire elmosolyodott. - Akarom. - suttogtam már szinte bele a szájába. Sóhajtott egyet. Elkezdtem finoman puszilgatni a nyakát. Majd lassan az ölembe húztam. Az ajkaink egymásra vándoroltak. "Csók!" Ez volt az első gondolatom. "Nem szabad!" Ez volt a másik. De most kit érdekel? Csók és kész.
Karját a nyakamon összekulcsolta. A derekát öleltem át finoman. Majd a jobb kezem a combjára szökött és azt simogatta. 5 perc után megszólalok.
- Betti, mennünk kell. A, a koncert... - mondtam fájdalmasan, de azért még egyszer szenvedélyesen megcsókoltam, amit viszonzott. Elég rendesen. Tyűha... Nem olyan sok idő után megszólal.
- Mennünk kell. - suttogja édes hangján.Nagy nehezen felkeltünk. Fogtam a cuccom és bevonultam a fürdőbe. Amikor megláttam magam a tükörbe nem jutottam szóhoz.
Zavartól vöröslő fej, a hajam össze vissza, és ami lejjebb történt...Uhh...
Na, szóval a tegnapi fekete gatya, és mit sikerült bedobnom tegnap este? Fehér V-nyakú póló. Jó. Hmm... Beálltam a tükör elé, és vagy 10 percig bámultam magam. Jól nézek én ki? Tetszeni fogok NEKI?
Jó most mindegy. Vészhelyzet van. Kimentem Betti egy fekete rövid gatya, és egy háromnegyed ujjas, vékony, fehér, barack,világoszöld és rózsaszín csíkos felső. Szintén ugyan olyan jól nézett ki, mint bármikor. Bár, én még el tudtam volna viselni rajta azt a félelmetesen rövid pizsamát is.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Persze. - állt fel, és kimentünk. - Pontosan merre is?
- Huh. Hívd fel Rydelt. Aztán meglátjuk.
- Oké. - húzta elő a telefonját. A gyorshívóba ment, majd a füléhez emelte a telefont. - Szia! Szóval, most hol vagy? - kérdezte egyből a lényegre térve. Betti még ühümmözött egy sort, és letette.
- Naaaaa, Mit mondoooott??? - ugráltam kíváncsian.
- Azt mondta, hogy nem tudja, de elindul. Pontosan előre. És hogy igyekszik minél előbb haza érkezni, és hív, ha van valami. - hadarta el gyorsan.
- Értem. Hívjunk taxit. - kaptam elő a zsebemből a telóm. Betti kérdőn nézett a saját készülékére.Majd rám. - Nem, nem lett volna egyszerűbb. - ráztam a fejem. Hamar itt volt értünk. Ledaráltam a címet és oda is értünk.
Betti elkerekedett szemekkel nézte az őrjöngő sokaságot. Én már megszoktam. Megfogtam a kezét és a színpad mögé próbáltunk észrevehetetlenül lopózni. Valami hihetetlen, de sikerült. Na, erre nem számítottam. Kellemes meglepetések. Szereti az ember.
- Na én most itt maradok. - áll meg Betti a színpad mellett.
- Jó, mindjárt jövök. - kimentem. A tömeg, bár kicsit búsan, de nagy üdvriogtatással fogadott. " I LOVE YOU ROSS! " Igen, én is szeretem a rajongóimat. - Helló Ross vagyok, és sajnálatos hírrel jöttem. Mint láthatjátok, csak én egyedül érkeztem. A tesóim, most fogalmam sincs hol vannak, és van egy olyan sanda érzésem, hogy talán jobb is hogy nem tudom. Tehát, térjünk a tárgyra. A koncert el van napolva. Sajnálom.
Igérem, a holnapi koncert felejthetetlen lesz számotokra, és szerintem számomra is. Tényleg elnézést kérek minden kedves rajongónktól, de ez most így sikerült. De, holnap, ugyanebben az időpontban ugyanitt vár titeket a teljes létszámú R5!!! Sziasztok! - mondtam.
- Don't worry, we love you and look forward to tomorrow unforgettable experience! - kiabálta egy csajszi.
- Mi is szeretünk R5family! - mondtam nevetve, majd lementem a színpadról, ott várt Betti. Elmélkedett. - Mehetünk? - kérdeztem mosolyogva nyújtva a kezem.
- Jó az előadókészséged. - mondta pár perc csönd után.
- Ömm....most erre nem tudok mit mondani - nevettük el magunkat.
- Mehetünk - fogta meg a kezem.
Már egy ideje mentünk. Fura érzésem támadt.Jó, nem vagyok ilyen misztikus ember, de azt érzem valaki követ. Hátranézek. Egy emberke megy. Hmmm...Na mindegy. Megyünk Bettivel tovább.
- Mi az? - kérdezi, nem is olyan sok idő múlva.
- Semmi. - megint hátranézek. Még mindig jön...
- Oké, Ross mit látsz? - állt meg Betti és ő is megszemlélte a hátunk mögött zajló eseményeket.
- Te,..nekem gyanús az az alak. - mondtam és erősen gondolkoztam, hogy honnan ismerős nekem olyan annyira.
- Mi? - nézett, de akkor már vagy 3 állt azzal.
- Basszus! - kaptam a fejemhez. Persze. Újságírók....Bop and Tiger Beat, Popcorn stb-től lehetnek... Ezek egyre jobban szaporodnak. Óoóó..
- Ross kik ezek? - kérdezte erőteljesebben, hátha jobban kiszökik belőlem a válasz.
-Khm...ezek ömm.. paparazzik. - Betti "ugye ezt most nem mondod komolyan" szólással lesokkolt. - Betti élsz még? - ráztam meg az eddig is összekulcsolt ujjainknál fogva.Mikor láttam, hogy ijedten rám nézett, mondtam: - Fussunk. Most.
- Ok. - és neki iramodtunk. Félig hátra nézve láttam, hogy a gyanús emberkék is futni kezdenek. Nagyon jó. Na, még annyi a szerencse, hogy nem fotóznak. Az kéne még, hogy azoknak a minimális maroknyi lepke agya nagyságú eszükkel, elkezdjenek valamilyen jó szaftos sztorit kitalálni. Esetleg rólam. Esetleg Bettiről. Esetleg rólunk. Ijj.
- Ide, itt be. - mutattam a két ösvény által bezárt kis 'folyosóra'. Ez a park! Nem sokat szaladtunk még, de már nem láttam az embereket. Elérkeztünk egy elég vastag törzsű fához. - Álljunk meg. - mondtam egy kicsit fáradtan. Betti a fának dőlt. Majd elégedetten nézett maga elé. - Mi az?
- Nem hittem volna, hogy egyszer nem hagynak békén a paparazzik, de hát várható volt hogy eljön ez a nap. - nézett nosztalgikusan a távolba... Sóhajtott is, hogy hihetőbb legyen.
- Persze, persze, értem én. - nevettük el magunkat. A következő momentumban a tesómat látom meg, méghozzá Rikert, hogy ő ott marha jól elbeszélget, egy lánnyal. - Betti ugye te is látod amit én? - nem látta mivel kérdőn nézett rám. Mosolyogva megfogtam az állát, és arra az irányba mutattam a nyaka fölött. Éreztem a parfümének illatát. - Látod? - suttogtam a sülébe. Bólintott. Majd egy pillanat alatt feleszmélt, és megkérdezte.
- Mi?
- Mi, mi? - ébredtem fel én is.
- Gyere. - húzott. Pontosan Rikerékhez.
- Sziaaaasztok! - köszönt Riker nagyra nyílt karokkal.
- Helló Riker, egyben vagy? Az éjszakát sikeresen átvészelted? - kérdezte Betti majd a csajhoz fordult. Valamit mondott. Nem értettem. Magyarul mondta. A lány értette.
- Betti szemszöge -
Odamentem hozzá. Megálltam előtte. Nem sok kellett, hogy elröhögjem magam. Nem ismert meg...Egyszer csak a kérdő fejéből, elkerekedett a szeme, és a szája elé kapta a kezét.
- Ezt nem hiszem el! - ugrált volna kultúráltan. Ami lehetetlen volt ebben a szituban.
- Muszáj lesz...Bogiiiii! - tártam ki a kezem. Mire belém ugrott. - Basszus! - fordultunk egy 90°-os szöget. láttam, hogy Ross először értelmetlenül néz, de a kacsintásom alapján megértette, hogy kb. mi a helyzet.
- Húha, te meg, hogy? Itt? És miért? - kérdeztem.
- Hát az úgy voooolt, hooooogy.... - egyszerűen imádom amikor így kezdi a mondatokat. - eljövök koncertre mer' mé' ne? Aztán ugye Ross bejelentette, hogy el van napolva, és akkor találkoztam ezzel a ki-be oda-vissza fel-le össze-vissza k*rt helyes pasival. - vigyorgott és az éppen háttal álló Rikerre mutatott.
- Ohóó...értem...Nem rossz, nem rossz. - nevettem el magam. - Vagyis na érted Ross, de nem, mert Ross jó,
- De rossz rossz. De nem, mert jóóó.. - igen, ebbe bele lehet bonyolódni. Ross egy kicsit furán nézett. Sokszor hallotta a nevét.
- Semmi. - legyintettem.
- Éééééés te? - fordultam vissza Bogi kérdésére.
- Hát tudod, továbbtanulás, Rydel, LA, és már 4. napja, hogy itt vagyok. Te meddig maradsz?
- Hmm...továbbtanulás. Azon én is gondolkoztam. Nem ro..vagyis....jó ötlet, jó ötlet... Huh, nem tudom...főleg, hogy így találkoztunk, meg Ő is...hmm...majd meglátjuk.
- Értem.
- Huh, és VELE? - utalt Rossra.
- Mi lenne vele? - kérdeztem értetlenül.
- Hát, tudod te azt!
- Semmi. Na, és a másik VELE?
- Húú, olyan aranyos volt. Elmentünk, meghívott kajálni, meg sétálgattunk... - meg bla bla bla...áradozott nekem. Nagyon rég nem láttam. Beszéltünk...de már azt is régen. 6.-ba ment el az osztályból. Azután még találkozgattunk, de azt se sokat. Pedig egyszerűen döbbenetes csaj. Nagyon bírom.
- Ennek örülök.
-Ross szemszög-
Amíg Betti odament a csajhoz Rikert faggattam.
- Hallod, túlélted a tegnap estét?
- Ja, igen, bááár, az ajtóban találtam magam, egy piás üveggel a kezemben, lányokkal körülvéve... - vágott "én ezt nem értem" fejet. Elnevettem magam. - És aztán elindultam a koncertre. Ami helyszínén már nem volt senki, csak itt-ott lézengett valaki. Éhes voltam. Elindultam, legalább egy kicsit kiszellőztetem a fejem. És találkoztam VELE. Olyan kis helyes.
Megreggeliztünk, a mekibe. Aztán itt kötöttünk ki. Húha. Én nem emlékszem semmire a tegnap estéből...Én én, nem vagyok ilyen. Én nem szoktam csak úgy bepiálni. - vakargatta a fejét. Átnézve a válla fölött látom, hogy a csajszi ráugrok Bettire és nevetnek. Összeráncoltam a szemöldököm, mire kacsintott. Óóó valószínűleg ismeri...vagy nem tudom.
- Hát, elég durva volt...
- Elképzelem....De, te, hallod...ti hol voltatok? Hol aludtál? - vette át a szerepét az aggódó bátyra.
- Ja, izé, sehol nem voltunk, és itt eszembe jutott - nem mintha eddig nem gondoltam volna rá minden percben - az a bizonyos reggel és este. - Bettinél aludtunk.De - mutattam fel a mutató ujjam jelezve, hogy nem fejeztem be és, hogy ne gondolkodjon többet mint kellene - nem történt semmi. Nem agyald túl.
- Értem én, értem. - lökte meg a vállam. Oda mentünk Bettiékhez. Hátulról átöleltem. Hirtelen nem tudta ki az, és csak a fejét, annyira, hogy lásson elfordította. Nem ment el.
- Hogy állunk? - kérdezem suttogva Bettitől. A csajszi és Riker egy kicsit félrevonultak. Betti megfordult.
- Ő Bogi. - mutatott a lányra, aki ezek szerint Bogi. Nem hallottam még ez a nevet. - A barátnőm, általános óta. Csak 6.-ban elment, és azóta nem igazán tartottuk a kapcsolatot. De azért beszéltünk.És ő is a koncertre jött volna eredetileg. És most akkor, hogy ilyen dolgok kiderültek, meg én, még marad. Nem tudja pontosan meddig, de marad.
- Szóval Ő is magyar?
- Igen.
- Értem. És szerinted ezek....? - mutattam kettőjükre.
- 2 napon belül mindenképp. - mondta, majd elnevettük magunkat. Betti a szemebe nézett. Majd egy percre a hátam mögé. Akkor az arca megrendült. - Oóóó... - ismét rám figyelt.
- Mi az? - néztem hátra. Az emberkék nem megtaláltak és nem éppen fotókat csinálnak rólunk, négyünkről? De, de.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése