1.Fejezet 7.rész:3 Majdnem

...- Jó reggelt! - jött le Riker. Mindketten odakaptuk a fejünket. Láttam Rosson, hogy eltorzul a feje...

- Ross szemszög -
- Nagyon gyorsan húzzál fel b*zdm#g, mert baromi rosszkor léptél közbe! - ordítottam. Nem tehettem róla, abban a pillanatban ez jött ki belőlem. Elrontotta. 
De, mi van? Én nem akartam megcsókolni. És most még véletlenül sem gondolok arra, hogy akármi is történjen én akkor is le fogom kapni. 
Nem. Egyeltalán nem. Mégis miért gondoltam volna? Csak azért, mert jól néz ki és mert jó fej, és aranyos, és és és mi ütött belém? 
Egy pillanatra felébredtem a gondolkozásomból és láttam, Riker hirtelen azt se tudta hol van. Szegény megszeppent fejjel kullogott fel. Nem érdekel. 
Ajj, Ross valld be, hogy szerencse, hogy 'közbelépett'. Mi lett volna ha nem? Semmi. Gondolom én. Most. És akkor mi történt volna? 
Sok a kérdésem, de nem merek kockáztatni. Betti fürkész, majd miután felment Riker, sóhajtott egyet és a homlokaink egymásba szögeződtek. Könnyű lenne megcsókolni. Túl könnyű.
Ebben a pillanatban lépett be Rocky és Ratliff. Jajj, de jó a Lynch család időzítési érzéke...Egyébként...Betti még nem is találkozott Ell-el. 
- Ember becsajoztál? Még nem is ismerem. - mondta. Most erre mit mondjak? A kinézet alapján tényleg úgy tűnhetett, hogy járunk. Betti "mi van?" fejjel nézett Ratliffra. Rocky közbeszólt.
- Nem járnak. - gonoszan vigyorgott. - Vagy legalábbis még kb. egy fél órája nem jártak...Azóta akármi is történhetett... - nézett végig rajtunk. Betti felpattant. 
- Óóóóóó...Mindegy...De azért El...
- Ellington Ratliff. - mondta unottan Betti. 
- Aha. - mosolygott Ratliff. - Ömm...Te vagy...ömm...Be...? - kérdőn nézett rá. Valószínűleg Rydel már mesélt róla, csak Ellingtonnak szelektív a memóriája.
- Betti. - mondtam türelmetlenül.
- Szia Betti! - integetett csajosan Ratliff nekem.
- Szia Elli! - utánoztam. - Tudod Rossy vagyok ez meg itt Betti. - mutattam Bettire. C: 
- Na nem mondod?! - mondta tetetett csodálkozással.
- De nagyon úgy tűnik.
- Óóóó Rossyyyyyy...miért vagy ilyen paprikás ma reggel?
- Nem vagyok az.
- De,de.
- Nem.
- De.
- Nem.
- Oké hagyjuk. - fordult Bettihez és váltottak egy-két szót majd elhúztak Rockyval valahova. Amint kiléptek a tenyerembe temettem az arcom és megdörzsöltem. Mikor felnéztem láttam ahogy Betti szerencsétlenül áll szó nélkül.
Felálltam és a kezénél fogva felvezettem a szobámba. Magunk után becsuktam az ajtót és beugrottam az ágyba. Betti még mindig esetlenül állt az ajtóban. Elmosolyodtam.
- Gyere már te kis idióta! - mondtam mire ő is elmosolyodott és lassan felvánszorgott az ágyra majd befeküdt mellém. A lekókadt fejét felemeltem. Mosolyogtam, mire neki is megjelentek apró vonalak az arcán. 
Egy darabig szemeztünk. Elmerültem a barna szemeiben. Nem. Zöldes szemei vannak. Nem. Inkább...zöldes barna. Igen. De gyönyörű. Csillogott. Kis zavar keverődött azzal az alig kivehető boldogsággal. Boldog. Én is. 
A bal oldalán feküdt. Ahogy kezdett száradni a frufruja olyan formában szöktek át kósza tincsek az arca másik felébe. Becsukta szemeit, mivel belelógott egy szál. 
- Fffff - próbálta felfúlni, de az visszaesett. Óvatosan kissimítottam a szeméből és a füle mögé helyeztem. Elmosolyodott. Kinyitotta a mostmár zavartól tüzesen égő szemeit. Én sem voltam nyugodt. De miért is nem vagy nyugodt Ross Shor Lynch? 
Tetszik neked? Nem. Meg akarod csókolni? Ömmm....erre inkább nem válaszolnék magamnak, mert talán még megbánnám. Beleestél? Nem. Legalábbis remélem... Mit akarsz vele csinálni? Most komolyan, ezekre tényleg az igaz válasz érdekel? Igen? 
Akkor erre csak annyit tudok mondani: egészen közel húzni magamhoz. Szépen megfogni az állát és közel húzni az számhoz. Megcsókolni. Érezni, hogy... Ross Lynch tudod, hogy mit érezz meg! Ébredtem fel hirtelen az álmaimból. 
A valóság pedig az volt,hogy Betti elaludt. Aranyosan szuszogott. Átöleltem és egy lehelletnyit közelebb húztam. Nem ébredt föl. Siker! Megmozdult. A szemét nem nyitotta ki. Az egész annyi volt, hogy közelebb dörgölödzött. Sóhajtott egyet.
Szerintem nem telt bele 2 perc, visszaaludt. Alig volt köztünk távolság. Miért gondolok ilyeneket? Ha esetleg szeretem is akkor is csak úgy mint barátot. Vagy esetleg legjobb barátot...2 nap alatt? Ugyan. Szuper. Alszik. és most? Én? 
100%, hogy nem kelek fel. Nem hagyom itt. Amikor ilyen közelségbe kerültünk és...jó, ha Betti feje nem lett volna a kezemen megpofoztam volna magam. A szabad bal kezemmel a telómért nyúltam...8:17...óh, istenem. Még csak. Letettem.
Fölé hajoltam és óvatosan megpusziltam az arcát. Nem ébredt fel. Lehajtottam a fejem, becsuktam a fejem = felkészültem egy kiadós alvásra, mikor éreztem, hogy kaptam egy apró puszit. Elmosolyodtam, de a szemeim nem nyitottam. 
Betti visszahelyezte a fejét a karomra( mostmár olyan közel, hogy komolyan nem volt szinte semmi távolság köztünk) és elaludtunk. Legalábbis én.