3.Fejezet 43.rész Gumicukor

Végül addig idegesítettem magam, hogy utána mentem.
- Ross, engem nem érdekel, hogy mit csinálsz,  vagy miért jöttünk ide, vagy az, hogy mi a jó ég jár abba a tökfejedben, de itt egyedül biztos nem fogsz bóklászni! - mondtam, mire vette a fáradságot, megállt, és megtisztelt a tekintetével. - Mi bajod lett? - néztem a szemébe.
- Semmi.
- Őszintén kérdeztem.
-Én meg őszintén válaszoltam.
- Na jó, mostanra elegem van belőled Ross Lynch! - fogtam a karját és berángattam az épületbe.
- Csörgesd meg Fannit!
- Miért én? - kérdeztem.
- Mert a te barátnőd.
- És te nem is ismered.
- De.
-Akkor ha te akarod őt felhívni, akkor te hívd fel és mondd meg neki amit akarsz.
- Istenem Bettina, ennyire nem vagy képes?
- Te is ugyan úgy képes lennél rá!
- De szépen megkértelek.
- Azt mindenhogy mondtad, csak szépen és kérésnek nem!
- Akkor kérlek szépen, légyszíves, megtennéd azt az óriási nagy fáradtságot, hogy előveszed a telefonod, bemész a névjegyzékbe és felhívod?
- Nem!
- De most szépen megkértelek! - akadt ki.
- De már ott jön! - mutattam az említett személy felé.
- Látod! Amíg te itt hisztiztél, hogy nem akarod felhívni, addig megjött.
- Épp ezért jó, hogy 'hisztiztem'.
- Na, miről maradtam le? - kérdezte mosolyogva, a kezében egy zacskó gumicukorral.
Aztán meglátta a két mogorva fejet, amelyek visszanéztek rá.
- Ümm, kértek gumicukrot?
- Nem. - mondta Ross és kivette Fanni kezéből a cuccát.
- Én igen! - ugrottam oda, majd leültünk, és elkezdtünk enni. Ross ingatta a fejét.
- Már megint mi bajod van? - kérdeztem teli szájjal.
- Miért eddig mi volt? - nézett Fanni felváltva rám és Ross-ra.
Ross egy pillantást vetett rám.
- Komolyan az ember nem tud megenni békében egy csomag gumicukrot. - morogtam.