3.Fejezet 42.rész Megérkeztünk

- Amint befejeztétek, mehetünk is. - szólt Ross.
- Persze, persze. - álltam le, de Fanni még dúdolt valamit magában, és szó szerint 'elszökkent' a csomagokért.
- Ééés, hol gondoltad a szállást? - néztem fel Rossra, majd elkezdtünk Fanni felé ballagni.
- Nálatok... Vagy Fanniéknál...
- Az jó, ugyanis egyik család se tudja, hogy itt vagyunk, és nem tudom mennyire örülnének nekünk. Mármint, biztos örülnek, de senkinek se hiányzik, hogy váratlanul 3 gyerek beállítson hozzájuk, a várt idő előtt, mindenféle előrejelzés nélkül. - magyaráztam.
- Figyelj, őszintén nem érdekel. Akkor nem megyünk se hozzátok, de a Fanniékhoz haza. Sőt. Te és Fanni azt csinálsz, amit akarsz. Ha akartok hazamentek. Ha nem, nem. - fakadt ki, és meggyorsította a lépteit, hogy ne legyünk egy vonalba. Ezen nagyon meglepődtem.
- Ross most mi a bajod? - fogtam meg a zsebre tett karját, és megállt.
- Semmi, csak egy kicsit elegem van.
- Miért? Mi nem tetszik a nagy Ross Lynch uraságnak? - kérdeztem szarkasztikusan. - Azért annyira mégse lehet eleged. A te ötleted volt, hogy jöjjünk ide, bár nem tudom miért, de itt vagyunk. Akkor most mi a bajod?
- Hogy itt vagyunk! - emelte meg a hangját.
- De a te ötleted volt baszki!
- Igen az enyém! És akkor most mi van? - kiáltotta.
- Hát ezt kérdezem én is! Hogy most mi van? - néztem rá.
- Nem tudom! - rántotta ki a karját a kezeim közül.
- Most megsértődtél?
- Nem.
- Akkor miért viselkedsz így?
- Miért ne?
- Én kérdeztem előbb! - mondtam, mire elnevette magát, és elsétált. - Nem értelek Ross Lynch! - kiáltottam utána.
- Engem még mindig több ember ért meg, mint téged! - fordult meg, és széttárta a karjait, majd ismét elindult.
- Most meg hova megy? - kérdeztem magamban. - Azt se tudja hol van! Szh... Majd eltéved. És hívni fog. Engem. Szánalmas. Most puffog egy darabig. Egy nappal ezelőtt még én voltam a szexideálja, most meg itt hagy a reptér közepén. És még hogy őt több ember érti meg! Mondjon egyet, aki megérti...