3.Fejezet 41.rész Leszállás, és én...

Értetlenül néztem Rossra.

- De most akkor hova megyünk? 

Épp nyitotta volna a száját, de megcsörrent a telefonja, és kiszállt a taxiból. 

Fanni jött ki, és hasonló fejet vágott, mint én. Ross ellezdett valamit magyarázni, amire Fanni erősen bólogatott. Kinyitottam a kocsi ajtaját, és az ülésen támaszkodva próbáltam kihallani, hogy kit magyaráz Ross. El kell hogy mondjam, nem sikerült, pedig igazán szerettem volna, és már teljesen kicsimpaszkodtam. 

Aztán idejöttek, én meg durcisan visszaültem a helyemre.

- Mi a baj? - kérdezte Ross, amikor elindult a taxi. 

- Semmi. - válaszoltam egy kicsit ok nélküli hangnembe. 

Felemelte a szemöldökét és megvonta a vállát. 

Megérkeztünk a repülőtérre, ahol tudatosították, hogy haza megyük. Mármint, Magyarországra. Egészen meglepődtem, de egyben örültem neki. A részletekről fogalmam se volt, de szerintem Rossnak se. 

-17 órával később- 

- Utálok leszállni! - nyavalyogtam és a hasamat szorongattam. 

Ross mosolyogva nézett rám. Jó, neki könnyű! A fél életét végigrepkedte, turnék és hasonlók miatt. És meg most ülök repülőn életemben másodszor! Főleg, hogy a hasam nem is bírja ezt a fel-le dolgot. Én meg a hányást nem szívlelem, úgyhogy úgy döntöttem, hogy inkább becsukom a szemem, hátradöntöm a fejem, és megpróbálok elfeledkezni erről az egészről. 

- De amikor jöttél, akkor is ezt kellett érezned. - akadékoskodik a drágalátos barátnőm a bal oldalamon. 

- Jó, de akkor el voltam foglalva azzal, hogy nemsokára Los Angeles repterének földjéhez érintkezhet a lábam! És most nem vagyok túlságosan elragadtatva, hogy Magyarországéhoz! - magyaráztam, mire csak azt vettem észre, hogy Ross feláll, és leszedi a táskáinkat, majd a kezünkba nyomja. 

- Túlkomplikáltad a leszállást. - mondta Ross, és adott egy puszit. 

- Az lehet… - válaszoltam egy kicsit meglepődve, aztán kapcsoltam. - Leszálltunk! - kiáltottam boldogan. Minden józan eszű ember értetlen fejjel felém fordult ( ebbe beletartozik Ross is ), és az olyan velem egy szinten levő Fannival, pedig leszaladtunk a gépről, mindenkit félrelökve, és elkezdtünk ugrálni, mint egy boldog kenguru.