3.Fejezet 39.rész Veled

Na jó, én bejeztem a bloggerrel az együttműködést! Ha ő nem akar velem együtt dolgozni, akkor én meg miért erőlködjek…

- Jól hallottad. - bólogatott. 

Elmosolyodtam. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, vagy hogy mit kellene mondanom. Csak szorosan megöleltem, és a vállába fúrtam a fejem. 

- És te? - szólal meg egy kis csönd után.

- Hm? - néztem fel. - Jaa. Hogy szeretlek? 

Tudod, ha most távol lennénk egymástól, és azt írnád, hogy baj van, én repülőre ülnék és elmennék oda, ahol vagy, és a Fannitól tanult módszerrel kiszedném az ajtót a helyéről és ha azt mondod lőjem fejbe magam, mert attól helyre jön minden, akkor oké. Nem gondolkoznék, hogy én épp meghalok, és egy rohadt repjegyre sincs pénzem,  hanem mennék és kivágnám a pilótát.

Vagy ha nem elég, elrepülnék Los Angeles-be és kirángatnám Riker-t az ágyából, ráordítanék, és elráncigálnám ide. Ha kell, meg is kötözöm és kényszerítem arra, hogy vígasztaljon meg.

- Miért pont Riker? - vágott közbe.

- Nem tudom. Most ez ugrott be. - vontam meg a vállam, majd folytattam. - Nem hiába akarok veled, és csakis VELED elmenni egyszer Rio-ba.

Veled akarok eltévedni. Mert ha más lenne mellettem, nem érezném jól magam. Mert nem te vagy mellettem, akiért mindent megtennék, akinek mindent elmondok, és te vagy az első aki megtudja. És igen, veled sokkal szívesebben mennék bárhova. Tudod mit? Én akkor már nem is mennék, ha te sem lennél ott. Nem akarom úgy látni a világot, hogy te nem vagy ott. Mert akkor hiányzik valaki, aki nélkül semmi nem olyan. Ez így semmit nem ér. Inkább maradok a nevelési felületemen, ha te nem jössz. 

Másfelől nagyon írigy vagyok. Arra, hogy mindenben jobb vagy. Mindenki szeret, jobban nézel ki, híres vagy és még sorolhatnám, de na.

Tudod, hiszen ismersz, milyen lusta tudok lenni. Te tényleg tudsz mindent, hiszen említettem, hogy mindent elsőként veled osztok meg. Kivel mással? Te vagy nekem az olyan, akire azt mondhatom, hogy igen. Ő számít. Mert mindig ott van, fel tud vidítani, és mindent meg tudok vele beszélni. Nem fújjol ki, és nem rakja le a telefont, amikor olyan vagyok, mint egy malac. Tudod... Büszke vagyok rá, hogy a barátom vagy. - aztán sóhajtottam. - Azt hiszem megválaszoltam a kérdésedet. 

Igen, szeretlek. - mondtam végig a szemébe nézve. 

Egy pillanatig nem szólt.

- Tudod, hogy fogd be a számat, Betti. - mosolyodott el. Közelebb hajolt és finoman megcsókolt. 

- Csókot bárkitől kaphatok… Na de érzéseket? Szívből jövő törődést, odafigyelést, hajnali összebújást, miután zokogva riadtam föl valamelyik idióta rémálmomból… Csak az adhat, aki szeret. - suttogtam. 

- Én szeretlek! - mondta, és adott egy puszit. - Azt mondtad Rio-ba akarsz egyszer velem elmenni? - kérdezte vigyorogva. 

- Neeem! - ellenkeztem, hogy nem kell elvinnie.

- Ugyan! Itt van Säo Paulo-tól egy köpésre... 

- Ross. Nem volt elég kiadás ez? - kérdeztem. Aztáán, ráébredtem, hogy ő végülis gazdag. 

- Gyereee! - húzott el az épülettől.

- De bent vannak a cuccaim! - mondtam, aztán rájöttem, hogy igazából nem is hoztam magammal semmit.

Visszamentünk a hotelba és magunkra kaptunk egy sima utcai ruhát. 

- Összepakolok, addig szólsz Fanninak? - kérdezte.

- Ühüm. - bólogattam, és lementem a 3.-ra. Ahogy a szobához közeledtem, egyre hangosabb kiáltozásokra lettem figyelmes. Amikor odaértem, megbizonyosodtam, hogy ez Fanni. 

Bekopogtam. Ő nyitott ajtót. Mármint Fanni. 

- Minden oké? - kérdeztem félve. 

- Nincs kedve Rossnak helyet cserélni velem? Mondjuk, kit érdekel Ross, ma veled alszok! - jelentette ki, majd bement. 2 másodperc múlva bőrönddel a kezében nézett rám a nagy barna szemeivel. 

- Fanni. Imádlak, de épp azért jöttem le szólni, hogy mi Ross-szal ma este elmennék Rioba és ömm... 

- Ó, persze, persze. - bólogatott.

- Mondjuk, beszélj Bogival, vagy nem tudom. 

- Oki, ez jó ötlet. A Rydellingtont nem akarom megzavarni. - vigyorgott. 

- Ohh, okés. De majd elmondod mi volt? Persze csak akkor, ha te is akarod. 

- Igen, majd elmondom. 

- Akkor… Sziaaa! - mosolyogtam, és visszamentem a szobánkba. 

Ross a falnak dőlt, 2 bőrönd társaságában és a telefonját nyomkodta. 

Csak akkor figyelt fel, amikor becsuktam az ajtót, és elrakta a készüléket.