2.Fejezet 37.rész Bál

Jó őszi szünetet, pici puszedlik<3:33 

- Ross! Készülődj már! - kiáltottam ki a fürdőből, az ágyon (póló nélkül) fekvő Rossnak.
- Mindjárt... - mondta. Éppen az iPod-ján játszott, valami nagyon bizarr hangú játékkal.
- Most!
- De te még így is fürdesz! - ellenkezett.
- Már nem! - hajoltam ki, miközben a hajamat gumiztam fel.
- Ohhh, de még törölközőben vagy... - csillant fel a szeme és kipattant az àgyból.
- Nem! - csuktam be Ross előtt az ajtót. Kopogott.
- Bemehetek?
- Nem.
- De így sose fogok elkészülni...
- Agrr... - mondtam és a fogkefével a számban, törölközőben, felgumizott hajjal és az arcomon egy-két helyen fogkrém foltokkal nyitottam ki.
- Nincs kedved újra lefürdeni velem? - kérdezte vigyorogva.
- Nincs. - mondtam 'lelkesen' és lemostam a számat.
Mögémjött, az állát a vállamra helyezte, és átölelt. Egyik kezével benyúlt a törölközőm alá, de csak a derekamat fogta meg. A tükörből néztem vissza rá. Mosolygott. Megpuszilta a vállam., majd haladt felfelé. A nyakamat kezdte el csókolgatni.
- Ross... - kuncogtam.
Mindketten elvigyorodtunk, és Ő egyre jobban puszilgatott. Amikor ajkai a nedves bőrömet érintették  kirázott a hideg. A haja csiklandozott, ami 40%-ban hozzájárult a röhögcsélésemhez. A tükörben 2 rákvörös fejet láttam...
- Így soha nem fogunk elkészülni... - mosolyogtam, mire elengedett és kimentem.
A bőröndből kikotortam a Rydel által választott ruhát, és Ross megjelenése előtt magamra kaptam. Miután elgondolkoztam, hogy az ibolya lila tuti az én színem-e, az után Ross egy szál alsóban jött ki a fürdőből.
- Gyönyörű vagy. - mondta és adott egy puszit.
- Te meg, ömm, szexii... - vigyorogtam.
- Hol a hajszárító?
- Neked minek? - kérdeztem, utalva arra, hogy max. 12 centis a haja, ami kb. 5 perc alatt megszárad.
- Mert, mert.
- Egyébként itt... - emeltem ki a bőröndből, amit egyből ki is kapott a kezemből.
- Köszi.
- Ross, először én szeretném használni...
- De mivel tudod, hogy én 3 perc alatt megszárítom!
Ebből végülis az lett, hogy elkezdtük egymást hajkurászni a szobában.
- Ross add már ide! Amíg futkostunk a hajad pont meg is száradt! - mondtam és ledőltem az ágyra. Ross mellém.
- De nézd! - túrt bele a hajába - Még tök vizes!
Föléhajoltam és elkezdtem túrkászni a haját.
- Hagyd békén a hajamat! - nevetett. Valahogy így nézett ki :

- Ross, Betti, készen vagytok? - kopogtatott be Stormie.
- Hát persze! - kiáltott a pink alsóban lévő Ross.
- Okés, akkor kb. 10 perc múlva lent találkozunk.
- Rendbeen! - mondtunk, majd összenéztünk. Ross a kezembe nyomta a hajszárítót, és addig kapkodva felöltözött. Én a lehető leggyorsabban megszárítottam a hajam és magamra raktam egy nagyon alap sminket, amiért Rydel meg fog ölni, hogy miért nem tudtam magam normálisan elkészíteni, és miért csak egy vékony alapozórézegre és egy szempillaspirálra volt időm.
- Hol van a nyakkendőm? - kérdezte Ross, miközben a bőröndjében turkált.
- Az első cipzáros részben kerested már? - rámnézett, és előhúzta az említett helyről.
- Kezdettől fogva tudtam, hogy itt van... - bólogatott.
- Jaj, de ügyes vagy. - mormogtam és felvettem a cipőmet.
Miután elkészültünk ( valamilyen hihetetlen, de időbe ), maradt még kb. 3 perc.
- Segítesz felállni? - kérdeztem Rosstól, aki folyamatosan a tükörben bámulta magát.
- Aham. - mondta és idejött. Nyújtotta a kezét, amibe belekapaszkodtam, de amikor felálltam ő elengedett és én meg estem egy nagyot.

- Jól vagy? - kérdezte. 

- Tökéletesen... Csak ráestem a kezemre. - felsegített, majd leültünk. - Nagyon gáz lenne, ha tornacipőbe mennék? - néztem rá.

- Hát... Nem lenne égőbb, mintha az egész család előtt zakóznál egy nagyot. - bólogatott megfontoltan. A vállára hajtottam a fejem.

- Nem kéne indulni?

- De.

- Semmi kedvem...

- Nekem se. - értett egyet Ross, majd egymásranéztünk. Sóhajtottam, és épp mondani akartam, hogy ideje menni, amikor megszólalt : 

- Meddig bírsz elmenni az ivással, hogy észnél legyél? Mármint, még józan. Érted...

- Értem, és még nem nagyon ittam... Sőt... Ömm, de azt gondolom magamról, hogy soha nem fogom részegre inni magam. Illetve, tartom magam olyan értelmesnek, hogy talán még akkor is észnél leszek, ha elfajulnának a dolgok, amire nem sok esélyt látok. Persze mivel még nem próbáltam, ezért nem tudhatom, de őszintén annyira nem áll szándékomban kipróbálni. - válaszoltam értetlenül.

- Aham. - mondta egy kicsit fennhangon. Na, ez nem tetszett.

- Miért? Neked talán soha nem fordult/foldulna elő, az hogy elveszted egy kicsit az írányítást?

- Szerintem nem. - válaszolta ugyanolyan stílusban.  

- Persze... - morogtam magamban. Valószínűleg meghallotta.

- Ezt vegyem kihívásnak? - kötözködött.

- Akár... 

- Jó.

- Jó.

- Én fogok nyerni. - mondta amikor leindultunk a lépcsőn ( a biztonság kedvéért hanyagoltuk a liftet…).

- Ugyan...

- Szerinted miért nem nyerhetnék?

- A te szemszögedből nézve, mert szerintem kevesebb a tartás benned, mint bennem. Vagy nem is tudom hogy mondjam... Gyengébb vagy egy kicsit. - mondtam, mire felemelte a karját és befeszített.

- Szellemileg, nem fizikailag. - vergettem meg a kemény felkarját.

- De akkor is. - ellenkezett, majd kiértünk a hotel elé.

- Ross, azt mondtad, hogy készen vagytok! - nézett ide Stormie.

- Én teljesen kész vagyok ettől! - mutatott rám. Felháborodva ráztam a fejem. 

Feltűnt, hogy hiányoznak valakik.

- Rocky és Fanni? - kérdeztem.

- Rocky elég rosszul van, ezért mondtam, hogy maradjanak inkább itt. - mondta Mark.

- Ó, értem.

- Akkor szerintem megvolnánk... Hívjunk taxit.

- TAXIIIIIIIIT??????? - néztek tágra nyílt szemekkel a Lynch gyerekek ( és a Ratliff ), és limuzint követeltek maguknak. Mi lányok összenéztünk, és azt gondoltuk magunkban, hogy szívesen lennénk Fanni helyében. Bár ki tudja…

Végül is a fiúk 15 perces kemény forradalom után, kiharcolták a puccos megjelenést. 

Megérkeztünk és a Lynch-ek nagybácsija köszöntött minket. Odavezetett egy megterített asztalhoz. Helyet foglaltunk ( szó szerint ), ami természetesen nem ment zökkenő mentesen. 

Bal oldalamra gond nélkül Ross ült és a hátam mögött átnyúlt a keze, és a szék jobb oldalán támaszkodott, így lehetetlenné téve, hogy hátradőljek, ugyanis vagy azt választottam, hogy órákon keresztül egyenes háttal ülök, vagy Ross karjára dőlök, akinek a könyöke szabályosan beleállt a hátamba és folyamatosan bökdösött, hogy zsibbad a keze. Így inkább nem dőltem hátra.

Jobb oldalamon Ryland és Bogi veszekedett, amiből lett egy törött tányér és egy vörös fejű Ryland, végül Ryland ült le mellém.

Először egy vacsorával kezdtük, amit a nagybácsi beszéde előzött meg. 

Kiosztották a levest, majd mindegyik asztalra raktak le 2-2 üveg pezsgőt. 

Rossal egyszerrel nyúltunk az elénk letett darabért, majd hagytam, hogy öntsön. Először nekem, majdnem teli. Aztán magának.

- Magadnak kevesebbet öntöttél! - mutattam felháborodva a két pohárra, amiken szemmel látható volt, az a kb. 2 centi különbség.

- Nem igaz. - mondta morcosan. Letette a pezsgőt, aztán teleöntöttem a poharát.  

Húsleves volt. Mindenki csendben evett, majd Rydel megszólalt, hogy miért hívják húslevesnek, amikor nem is adnak hozzá húst. 

- De van benne hús. - mondta Riker. Erre igazán kíváncsi voltam, hogy mit tart ebben húsnak.

- A gyümölcs húsa benne van. 

- És szerinted ebben mennyi gyümölcs van? - kérdezte Ross.

- A krumpli. - válaszolta Riker magabiztosan.

- A krumpli az zöldség. - mondta Ross.

- A krumpli az gyümölcs. - ellenkezett Riker.

- Egyik sem. - szólalt fel Ryland.

- Akkor mi? - kérdezte egyszerre Ross és Riker, bár erre mindenki felkapta a fejét.

- A krumpli az krumpli. - zárta le egyszerűen a vitát Ryland.

- Nem, mert köztudott, hogy a krumpli gyümölcs, akár a paradicsom, alma, eper stb. - mondta Riker.

- Paradicsom? - esett ki Ross szájából a kanál.

- A paradicsom az tényleg gyümölcs. - szólaltam fel.

- Na ugye! - mutatott rám Rik.

- De a krumpli az zöldség. És kész; vita lezárva. 

- Fanni szemszög -

- Elmentek? - kérdezte Rocky a takaró alól kikukucskálva.

- Ahaam. - bólogattam.

- És szerinted lent is? 

- 8-ra volt megbeszélve lent, és most három negyed 9 van. Az az érzésem, hogy igen, elmentek.

- Ohh, okés. - mondta és kimászott az ágyból.

- Rocky Mark Lynch. Minek kellett ez a színjáték? - kérdeztem. 

- Majd meglátod... - suttogta titokzatosan. - Öltöztünk fel.

- Mármint a bálra szánt ruhába?

- Igen. 

- Ömm okés... 

- Elmegyünk egy híres helyre itt, Säo Paulo-ban... - mondta és bezárta az ajtót.

Hívtunk egy taxit. 

- "São Paulo's top 10 restaurants" - olvasott fel egy lapról.

- Most az a szándékod, hogy a legjobba viszel, vagy hogy megnézzük az összeset, és jól bekajáljunk, vagy ... - kezdtem, de félbe szakított.

- Abba megyünk, amelyikbe te szeretnél. - mondta aranyos hangnemben. 

- Ohh...ümm mutasd! - vettem ki a kezéből a papírt.

- 1. Restaurante Figueira Rubaiyat. 

  2. Speranza

  3. Sky Bar, Unique Hotel

  4. Tenda do Nilo

  5. Dalva e Dito

  6. Benjamin Abrahão Bakery

  7. Restaurante Fasano

  8. Frangó

  9. Consulado Mineiro

10. Kinoshita - soroltam fel az étterem neveket.

- A " Frangó" úgy hangzik, mint a 'frankó'. - jegyezte meg Rocky, mire elnevettem magam. 

- A 'Frankó'-ban a specialitás a sör. - mondtam.

- Ohh, akkor szerintem eldőlt...

- Részemről nem. 

Nekem tudod melyik a szimpi? 

- Nem.

- A "Sky Bar".

- Hát jó.  Akkor pontosan  a The Unique Hotel- hez a Av. Brigadeiro Luis Antonio 4700-ba, kérem. - szólt előre Rocky a taxisnak. Igen, jó úgy elindulni, hogy nem adtunk pontos címet. Mindegy.