2.Fejezet 36.rész "Szerencséd"

Naaa, csak sikerült összehoznom!:3 hát akkor jó olvasást... Meg ami úgy szokott lenni. Meg jó estét.... xD 

Bezártuk az 'ajtót', és a lifthez mentünk. A gomb megnyomása után elég sokat kellett várnunk, mire megérkezett. Ross a falnak háttal dőlve várt és engem szuggerált.
Lassan leérkeztünk és mivel még nem láttunk senkit lent, ezért odamentünk a recepcióra és Ross elkezdte magyarázni, hogy a szobánk ajtaja nem egészen tökéletes, valamilyen okokból kifolyólag... Valószínűleg az előzőek hagyták úgy... És szükségünk lenne egy másik ajtóra... Esetleg egy strapabíróbb példányra. Én majdnem elröhögtem magam, aztán Rossal leültünk a kanapéra.
- Fanni jön nekünk egy ajtóval. - mormogta nekem.
Egy kis szünet után megkérdeztem, hogy volt-e már itt a nagybátyjánál.
- Nem... Az anyu felőli ággal nemigazán tartjuk a kapcsolatot.
- És apud? - hajtottam a fejem a vállára és felhúztam a lábam.
- Apu felőliek, inkább északon laknak. Vagy is, hát érted. Észak Amerikába. Pl. Littleton. Ahol születtünk. Mondjuk az nincs olyan északon, de érted.
- Értem. - mosolyogtam. - De akkor anyud hogy került Littletonba? - ráncoltam a szemöldököm, mire Ross csak legyintett, hogy hosszú sztori a Lynch család története. Hát akkor jól van.
- Ross, rátok vártunk! - állít be Riker.
- De mi már vagy 15 perce itt vagyunk!
- A család mindegyik tagja meg kint vár... Mindegy. Gyertek.
- Na, akkor mit szólnátok ahhoz, hogyha elmennénk egy étterembe? - kérdezte Stormie, amikor kimentünk. Mindenki megvonta a vállát, amiből azt a következtetést vonta le Stormie, hogy nagyon szívesen mennénk egy mexikói étterembe. És ezzel akár meg is ünnepelhetnénk Stormie szülinapját. Ilyen családosan - vetette fel Mark.
Igazából nem volt semmi érdekes, csak a szokásos : Fanni és Rocky összevesztek a Burrito-n; Bogi és Riker kajacsatáztak, mert állítólag Riker 'véletlen' egy darabka Fajita-t dobott Bogira, erre Bogi elkezdte dobálni Rikert; Rydel és Ell egész normálisan viselkedtek, már ha a az ordítozás normálisnak lehet mondani két 21 évesnél; Laura és Ryland viszont tényleg  korukhoz mérten érettek voltak; végül én és Ross vitatkoztunk :
- Ezt mér' nem eszed? - kérdezte teli szájjal.
- Ross, drágaszívem nagyon gusztusos vagy. - mondtam, közben félrelöktem az előbb említett ételt.
- De miért nem eszed a Enchilada-t?
- Amiért így hívják! - fintorogtam.
- Megkaphatom?
- Ross!
- De megehetem?? - kérdezte egyre idegesebben.
- Egyed! - böktem meg az ételt. - De ha életre kel, ne engem okolj! - mondtam, mire összeráncolt szemöldökkel felnézett, majd megrázta a fejét.
- Köszönöm. - mondta boldogan.
Szóval valami ilyesmi volt. Aztán visszamentünk a hotelba, és még fél füllel hallottam, hogy Riker és Rocky meg tervezik nézni a medencét. Kérdőn néztem Rossra, hogy ő esetleg nem-e akar a fiúkkal menni, de ő még mindig azzal volt elfoglalva, hogy miért vagyok ilyen válogatós.
- Ross szakajd már le erről a témáról! Egyébként... Nincs kedved csatlakozni Riker-ékhez?
- Nincs... Más terveim vannak... - nézett rám és az egyik szemöldökét felvonta. Ujjai össze voltak téve, mint egy üzletembernek a tárgyaláson. Félrebillentette a fejét...Persze az a perverz mosoly sem maradhatott le. Eskü úgy nézett ki, mint egy rossz szadista. Komolyan néha kiràz tőle a hideg.
- Ohh, vágom... - haraptam bele az alsó ajkamba.
- És te mit terveztél? - kérdezte és a kezét a derekamra csúsztatta.
- Semmit, de így felesleges ugyanis neked más gondolataid vannak.
- Szóval azt akarod mondani, hogy valósítsuk meg az én eszméimet?
- Ross kezdek félni tőled. - mondtam, mire elnevette magát.
- Ugyan. Az első után már hasonlóképp fogsz gondolkodni, mint én... - suttogta. Mekkora képe van!
- Honnan gondolod? - tettem karba a kezem, mire megvonta a vállát.
- Mért...talán már most úgy érzel? - kérdezte vigyorogva, mire ellöktem magamtól.
- Hülye vagy! - mondtam és ismét elnevette magát - Fogalmam soncs mi ilyen szórakoztató.
- Te!
- És mi olyan vicces bennem?
- Az, hogy ilyeneket mondasz, pedig tudom, hogy a pici fejedben mindig én vagyok! - mosolygott gondoszan.
- Ez nem igaz. - zsörtölődtem és elindultam a lift felé.
- Bevághatlak a medencébe? - dőlt Ross a lift ajtajának.
- Ez minden vágyam. - morogtam.
- Egyből gondoltam! - karolt át, majd a következő pillanatban, kinyílt a lift ajataja, ez a szerencsétlen, pedig elesett ezzel húzva engem is.
- Te akkora barom vagy! - szálltam volna le róla, de visszarántott és fölém mászott.
- Ross, szállj le rólam!
- És ha nem? - suttogta és az ajkaink között kb. 1 centi volt.
- Akkor lecsaplak!
Halkan felnevetett és finoman megcsókolt. Automatikusan beletúrtam a hajába és viszonoztam.
- Nem lehet neked ellenállni! - mondtam 'mérgesen', és felhúztuk a lábunkat, ugyanis csukódott be az ajtó. Persze Ross gondolta, hogy kényelmesebben elférünk, ha én a lábam a dereka köré fonom.
- Miért van az, hogy nekünk mindig a liftben vannak erotikus pillanataink? - kérdeztem.
- Lehetnének az ágyban is, ha te nem félnél... - motyogta, miközben folyamatosan az ajkaimat bámulta.
- Várjunk csak egy kicsit, - álltam fel. - Én nem félek!
- Akarod, de mégis azt mondod, hogy ne, akkor erre a logikám szerint az a válasz, hogy félsz.
- De nem akarom!
- Már nem azért... De ha nem akarnád, akkor nem hagynád magad, és nem mondanád azt, hogy nekem nem lehet ellenállni. - nézett vigyorogva.
- Szh... - mondtam és a lift gombaira rácsaptam, remélve, hogy megáll, és hogy kiszállhatok ez mellől.
A lift az megállt, de amint kinyílt az ajtó, láttuk, hogy fél emelet között vagyunk.
- Mi a faszt csinálsz? - kiáltott Ross.
- Ömm... hupsz? - néztem rá.
- És most szerinted hogy megyünk tovább?
- Hát nem tudom...
- Jó, akkor oldd meg! - nekidőlt a lift oldalának, majd elővette a telefonját. ű
- Jó, de ha sikerül, akkor téged itt hagylak! - mutattam rá.
- Hát most nagyon megijedtem... - gúnyolódott fel sem nézve a telefonból.
- Kösz, én is szeretlek.
- Ühüüm... - hümmögött.
- Ross kivágom azt a telefont. Elmosolyodott és felmutatta a telefont, de arra viszont nem számított, hogy kikapom a kezéből és a felső résen jó messzire elcsúsztattam a készüléket. Ross elsápadva nézett rám.
- Te teljesen lökött vagy? El fogják lopni! - üvöltött, mire benyomtam a gombot, amivel bezáródik a lift ajtaja.
- Hát akkor majd megoldod! - vigyorogtam gúnyosan.
- Hogy lehetsz ilyen?
- Pontosan úgy ahogy te!
- Mi? Miért?
- Mert az egyik percben még hú de szeretsz, aztán meg beragadunk a liftbe, és akkor meg oldjam meg!
- Már ne haragudj, nem miattam ragadtunk be!
- És akkor már nem is lehet segíteni?
- De, de gondoltam vagy olyan nagy lány, hogyha már megcsináltad nagyon okosan, akkor oldd is meg!
- Jah, be haragudj, mert az jobb, hogy várom azt, hogy hátha kihozol valamit a szerencsétlenkedésedből, és lesek ki a fejemből!
- Örülj, mert mostmár nem fogok telefonozni!
- Örülök nyugi.
- Ha ellopják a telefont....Miután kijutattál innen az lesz az első, hogy veszel egy újat!
- Persze... - forgattam a szemeim.
- De most komolyan... Miért volt jó neked kidobni?
- Mert idegesített.
- Mindegy... - morogta - De ha itt veszekszünk nem fogunk előbb kijutni.
- Jó, akkor mégis mi a terved, nagyokos Lynch?
- Mondjuk megnyomni a csengőt, vagy mit és szólni, hogy 'megállt'.
- Zseniális.
Viszont se Ross, se én nem mozdultunk. A gomb és a szőkeség között kapkodtam a szemem.
Aztán Ross egy határozott mozdulattal idelépett, két keze közé fogta az arcom, és gyengéden megcsókolt.
- Elfelejtjük ezt a vitát? - kérdeztem és az orrommal piszkáltam az övét.
- Ühüm. - mosolyodtunk el mindketten, mire nyomtam egy puszit a szájára.
Aztán Ross megnyomta, majd elmagyaráztuk a dolgokat, majd pár percen belül elindult. A következő emeleten viszont megálltunk. Kiléptem, és elindultam a földön heverő telefonhoz, ami kb. 3 méterre volt onnan, ahova én dobtam. Felvettem, és Ross elé mutattam.
- Szerencséd. - vigyorgott, majd kivette a kezemből. Átöleltem, aztán úgy döntöttünk, hogy inkább a lépcsőt választjuk.