2.Fejezet 35.rész Se veled, se nélküled

Riker, Rocky és a lányok felcuccoltak a szobákba, amíg Ross ideért. Persze, mire a Lynch úrfi mindent elrendezett, addigra én elmentem a folyosón lévő automatához egy jegeskávéért. Azt szürcsölgettem, mikor Ross idejött. A bőröndöm húzójával szórakozva figyeltem, ahogy elrakta a szoba kulcsát, meg a pénztárcáját, majd felnézett. Pontosabban rám.

- Mehetünk? - kérdezte váratlanul, mire félrenyelve a kávémat elkezdtem fuldokolni.
- Vagy esetleg szeretnél Laurával... - mondta mire megráztam a fejem. - Vagy Rylanddel... Vagy anyuékkal...
- VELED! - kiáltottam, mert amúgy sem vagyok jó passzban, ne akarjon szarkasztikus lenni, mert lecsapom. - Mármint, mehetünk. - javítottam magam zavartan.
- Oké. - mondta és elindult a lift felé. Követtem, és beszálltunk, benyomta a 8. emeletet, és a halk lift zenén kivűl nem lehetett hallani semmit...Illetve.. a maradék kávémat, amit még mindig szürcsöltem.
- Befejeznéd? - kérdezte, felém fordulva.
- Mit? - néztem rá nagy szemekkel, számban a szívószállal.
- Az ivást!
- Álmos vagyok és kell a kávé, vagy itt helyben bealszom, és csinálhatsz velem amit akarsz. És akkor nem fogok inni. - morogtam.
- Ha tudná mit csinálnék vele... - suttogta magának, mintha nem is lennék ott.
- Áruld el... Mert nem tudom. - motyogtam és abbahagytam a kávé és Ross fülének a kínzását.
Zavarában elröhögte magát.
- Magyarázzam el? - dobolt a bőrönd tetején.
- Tőlem meg is mutathatod... - mondtam a szemébe nézve, de még magam sem gondoltam komolyan.
Úgy tűnik, Ő viszont igen. Odalépett mellém, átkarolta a derekam, az államnál fogva felemelte a fejem, és ajkait az enyémekre tapasztotta. Óvatosan elkezdett csókolgatni. Nem ellenkeztem. Lassan beletúrtam a hajába, és közelebb húztam magamhoz. Ez valószínűleg bátorságot adhatott neki, ezért többször egymás után, egyre szenvedélyesebben megismételte a folyamatot. Majd, hallottuk a pittyegést, miszerint kinyílt a liftajtó, azaz megérkeztünk. Ross a pittyegés pillanatában elengedett és már kint is volt. Én a fejem után kapkodva, hogy hol is vagyok, próbáltam megállni a saját làbamon Ross szorítása után. Kikecmeregtem, és követtem a szöszi fejét.
- Ennyi lenne, amit meg akartál csinálni velem, vagy van még csak nem akarod, vagy nem tudtad megmutatni? - kérdeztem, miután becsuktam magam mögött az ajtót, és nekidőltem annak.
Ross fel-alá járkált, majd kérdésemre megállt, és az egyik szemöldökét a magasba emelve nézett rám. Elmosolyodott, és végigsimított az ágy szélén, majd odasétált hozzám. Tőlem, kb. 10 centire megállt, és sóhajtott. Megfogta a kezem, és összekulcsolta ujjaink. Folyamatosan fürkésztem a tekintetét, de semmit nem tudtam kivenni belőle. A kezeinket bámulta. Ilyenkor jó lenne tudni, hogy mit gondol.
- Átkarolnám a derekadat, és szorosan magamhoz ölelnélek. Úgy, hogy érintkezzenek azok a pontjaink. - kezdte bátortalanul, rekedtes hangon. - Aztán hosszan és szenvedélyesen megcsókolnálak...majd többször egymás után megismételném ezt a folyamatot. És óvatosan nekinyomnálak a falnak...Azután, lassan ledöntenélek az ágyra. Csókolgatnám a nyakad, majd puszikkal hinteném be a kulcscsontod. Eközbe folyamatosan a hasadat simogatnám egyre feljebb húzva a pólódat. Aztán levenném rólad...Majd megszabadítanálak a felső testeden az utolsó zavaró tényezőtől. És végigcsókolnám a tested minden részét. - suttogta. - Aztán levenném a nadrágod. És végigpuszilnám a combod belsejét, hogy idegesítselek. - mosolygott. - Aztán ott. Majd megszabadulnál a bugyidtól is... És aztán magától értetődő a dolog...
...
Te következnél. Milyen jó is lenne!
Utána gondolom tudod mi történne. - mondta és egy hirtelen mozdulattal magához rántott. Kezét lassan a fenekemre csúsztatta, és erősen belemarkolt ezzel összenyomva azokat a részeinket. Akaratlanul, de halkan felnyögtem. Elmosolyodott.

- Akarlak. Ma éjjel... Egyszerűen nem bírom! - suttogta. Oki, erre mondanám azt, hogy what? Nyeltem egy nagyot és megköszörültem a torkom.

- Khm, hát ez jó... - mondtam zavartan és lassan eltoltam magamtól. Ennél többet, nem tudtam mondani. 

- Nem szeretnéd. Ugye? 

- Ömm nem tudom, hogy mit is érzek...

Na jó lassítsunk egy kicsit... Ez egyszerre túl sok. 

Egy héttel ez előtt, közölte, hogy szeret. Hogy belémesett. Aztán a következő héten, azt se tudtam, hogy él-e. Most meg, arról magyaráz, hogy mennyire kíván, és hogy nem bírja ki, mindezt az idegeimmel játszva. 

Őszintén még az érzéseimet sem tudom eldönteni Rossal kapcsolatban, nem még hogy le akarok-e feküdni vele? Mi van? 

Na jó, időt kérek. Ezt fel kell dolgoznom.

Közben kopogtak. 

Ross mélyen a szemembe nézett, mosolyogva végigsimított az arcomon és közelebb hajolt, majd a számon megpuszilt. Mikor hajolt volna el, gyorsan a haja után nyúltam, beletúrtam ezzel odahúzva magamhoz, és megcsókoltam. 

- Ezt miért kaptam? - suttogta az ajkaimba.

- Talán nem kellett volna? 

- De...És ilyeneket szívesen kapnék többször... - mondta és a mutató ujját végighúzta az alsó ajkamon.

Kívül lévő emberke kezdett elég türelmetlen lenni, ezért már csak annyira figyeltem fel, amikor berontott az ajtón és csodálkozva nézett ránk.

- Ti mióta vagytok együtt? - kérdezte vigyorogva a szinte letépett(?) ajtót figyelmen kívül hagyó Fanni.

- Mínusz két hónapja, hogy fejben megkértem Betti kezét. Egyébként mit szeretnél? - kérdezte udvariasan Ross.

- Megyünk várostnézni.

- Mikor?

- Kb fél óra múlva legyetek lent. Hall-ban. 

- Oks. Na csá. - csukta be az ajtót Ross. Vagyis az ajtó maradványát.

- Mit csináljunk? 

- Nem tudom... Neked vannak mindig őrült ötleteid. - vonta meg a vállát. 

- Nekem? Te jelentetted ki az előbb, hogy le akarsz fektetni! - keltem ki magamból. 

- Mintha te nem akarnád... - mondta és közelebb sétált. 

- Nem! - jelentettem ki határozottan.

Államnál fogva felemelte a fejem és a számtól kb. 1 miliméterre megállt. 

- Akkor miért csókoltál meg? - kérdezte és végigsimította a száját az ajkaimon.

Legszívesebben már rég falnám, de ha már egyszer azt mondtam, hogy nem ( ami így is van ), akkor nem!

- Mert...mert... - kezdtem, de ajkaimba harapott. Halkan felnyögtem, mire elmosolyodott. 

- Folytasd...kíváncsi vagyok... - mondta és belemarkolt a fenekembe, magához nyomott, és megéreztem kemény férfiasságát, ami újabb nyögésre késztetett. 

- Na... Csak nem elvitte a cica. Nyelved? - ... - Azt hiszem még megvan... - csókolt meg. 

- Ross... - nyöszörögtem.

- Igen? - csókolt bele a nyakamba. 

- Miért csinálod? 

- Hogy megkönnyítsem mindkettőnk dolgát... - simogatta az alhasam.

- De én nem szeretném... 

- Ohh tényleg? - nézett a szemembe. - A bugyid egészen más dolgokról árulkodik... - csúsztatt be a kezét a nadrágomba. Egy másodperce összerezzentem, majd Ross szemébe néztem.

Tekintetéből vágy és szenvedély sugárzott... Nem tudom mit mondjak...

Kezét egyre beljebb csúsztatta. 

- Ohh, de nedves vagy... És ez mind nekem köszönhető? - suttogott a fülembe. - Megtisztelsz... Még hogy te nem kívánsz? - harapott óvatosan a fülcimpámba, mire halkan felnyögtem, és kezemet a mellkasára csúsztattam, ahol megmarkoltam a pólóját. Kezét kivette a gatyámból, majd megfogta az enyémet és összekulcsolta az ujjaink.

- Kívánsz... Akkor miért nem folytatod, amit elkezdek... Miért utasítasz el folyton?   Tudod hányszor nem bírtam emiatt aludni? - vezette a kezem a nadrágján lévő kis domborodáshoz. - És ez mind miattad van. - döntötte a homlokát az enyémnek. 

Becsukta a szemeit: Pár könycsepp folyt végig az arcán.

Aztán ránézett az órájára. 

- Gyere. Megyünk várost nézni... - suttogta elhaló hangon.