1.Fejezet 9.rész:3 Egy bolt és egy buli...

-Ross szemszög-
- Jó, de mégis miért jöttünk még ide is? - kérdeztem, mikor már a 3. boltba 'tévedtünk be véletlenül'. 
- Nem tudom. - rázta a fejét Betti.
- Juj, ááááááááá Bettiiii néééézd mennyi Hello Kitty! - mutatott a gyerek dolgok felé. El is ment. Vagyis rohant.
- És most? - kérdezte Betti.
- Haza akarok menni! - nyavalyogtam és süllyedtem le a perpillanati Rydel szintjére. 
- Unatkozok. - mondta és lehuppant az egyik ágyra...Ami ledobta őt a földre. Én csak bámultam mit csinál. mikor felnézett elröhögte magát. Én is elmosolyodtam. 
Felült az ágyra, most már nem olyan nagy lendülettel. Én is csatlakoztam. Pár percig csak néztünk ki a fejünkből, mikor megláttuk, hogy Rydel egy 5 éves kisgyerekbandával rohan. Vagyis kergetik. Rydelt.
A kezében egy másfél méteres Hello Kitty. De, ha jól látom lány csoport követi/kergeti. Elfutottak a látóhatárunkból. Bettivel összenéztünk. Majd egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. 
- Delly, nem semmi. - mondta Betti majd nagy büszkeséggel hozzátette, hogy - Hé, ez még rímel is! - mosolyogva néztem rá.
- Az. Soha nem fog felnőni, és soha, soha nem lesz olyan érett, mint én - sóhajtottam, majd felvettem egy párnát és rávágtam Bettire. - Párnacsata? - kérdeztem vigyorogva.
- Érett, mi? - majd elkezdett püfölni az ő kezébe leghamarabb akadó, mellette  lévő párnával. 
- Héééééé! Visszaütni nem ér! - abbahagyta. Majd a következő egy másodpercben, egy erőteljes mozdulattal, vágott pofán a nagypárnával. Kidőltem. Pontosabban, eldőltem az ágyon. Francia ágy volt, de nem volt olyan nagy. 
Vigyorgott. 
- Ha-ha. - mondta gúnyosan. Megfordult, és felkelt. Követtem. Fogalmam sincs, hogy hova mentünk, de kezdtem unni. 
- Basszameg! - aha, valamibe beletenyereltem. Festék. Oké, és mégis, hogy kerül a lámpákhoz festék? Betti röhög. A következő pillanatban, beletöröltem. Elállt a szava. Vissza akarta juttatni hozzám, de én elugrottam. 
- Nem menekülsz Ross Lynch. - állt. Majd egy hirtelen mozdulat alatt belém kente. - Hahahahahahaaa! - Nem. Csakazértis visszatörlöm. Mikor meglátta azt a mozdulatot, ahogy a festékes helyen végighúzom a kezem, elindult hátra fele. Szépen lassan hátrált. 
Elkezdtem futni. Megfordult és ő is belehúzott. 
Kb. átfutottuk a fél üzletet, elvesztettem. A festék kezd rászáradni a kezemre. Megálltam. Mi van ha itt hagyott?  A zsebembe nyúltam a telómért. Igen, szép színt varázsoltam neki. Pff. Gyorshívásra mentem. Hívtam volna, de 'valaki' a karomra tette a  kezét és 'felgyalogolt' a vállamra. Majd az a 'valaki' a fülembe súgott. 
- Itt vagyooooook! - kuncogott. Megfordultam. Betti gonoszul mosolygott. Nem érdekel, hogy rászáradt a festék a kezemre és az sem, hogy milyen aranyosan mosolygott, most belé kenem. Sikerült is. Csak nem tudtam elfutni, mivel Betti megfogta a kezem. (Nem a 'festékessel')
Megfordultam. Öszzekulcsolta az ujjainkat. Közelebb léptem. Egy nagy nagy, lépéssel. A szabad kezével megfogta az arcom, beletúrt a hajamba és közelebb jött. Átfogtam a derekát. Nem tudom mi történt hirtelen, de mindegy. Ez tetszik....
Szánk kb. 5 centire lehettek egymástól mikor Betti még közelebb hajolt,de nem a számhoz hanem a fülemhez és azt súgta, "Megvagy!" Majd eltávolodott és felmutatta a kezeit. Elsétált. Nekidőltem a falnak. Mégis hogy lehetek ekkora idióta? Azt hittem meg fog csókolni? Aha persze. De miért is akarom én ezt?
Kicsit szomorúan felnevettem, és beletúrtam a hajamba. Majd amikor elvettem a kezem, láttam, hogy festékes. Óóóó tényleg. Mivel ugye a nem festékes kezével voltak az ujjaink egybe, a festékes kezével ment végig a hajamon és az arcomon. Cseles. Nagyon cseles. Most a fejem lett nagyon szép. 
De most mit mondjak? Ki bírt volna ellenállni, vagy esetleg csak annyit, hogy nem hagyja befestékezni a haját és arcát? Azoknak a csillogó szemeinek. Mi? Nem. Nem, nem és nem. Most inkább megyek és megkeresem. Merre indult? Fogalmam sincs. Nem láttam. Ahj, de béna vagyok.
Mindegy elindulok Rydelt megkeresni. Bejártam az egész gyerek részleget, de sehol Rydel és sehol dühöngő  éves kislányok. Sem Betti. Leülte a legközelebb található kanapéra. Hé, ez tök kényelmes! 
Elővettem a telefonomat, arra is már rá volt száradva az a rohadt festék. [ Amúgy ha valaki esetleg kérdezné, az én képzeletemben, mindig is ZÖLD festék élt, de az már a ti dolgotok, hogy hogy képzelitek el;) ] Nézzük meg a twittert. Csak a szokásos. 1187665 tweet, 56438 kedvencnek jelölés, 42345 retweet. Ja, csak a szokásos...
Riker-ék otthon baromi jól elvannak. Medencésparty.  " Hiányzol öcsi @rossR5..." és ilyen válaszok lányoktól, hogy khmmm nem részletezném, hogy miket írtak a buliról, és legfőképp rólam... 
Úristen...talán mégis van pozitívuma annak, hogy itt elterpeszkedve a kanapén, összeráncolt homlokkal nézve a telefont, várom, hogy Betti megjelenjen. Huuh, milyen képek...Inkább azt hagyjuk. "Egy új tweet érkezett"
@betti_n: " @rossR5......" és mellette az a kép ahogyan most itt vagyok. Kedvelik: @rikerR5, @rockyR5 felhasználó. Gondoltam. De, ha ők követik, akkor ez a bizonyos "@betti_n" az az a Betti. Valószínű. Mennyi ideje töltötte fel..." 2p" Felpattantam. Na mégis hol van...Ott! Megvan. Háttal áll...Megindultam felé.
Mikor odaértem láttam, hogy a twitteren nézi a medence bulis képeket. Grimaszokat vág. Na és még amikor meglátja Rydelt egy képen. Pár percig nézi. Gondolkodik. Én a háta mögött állva vártam a reakcióját. Talán veszélyesen közel. Egy pár perc múlva feleszmélt, és rácsapott a polcra. 
- Ezt nem hiszem el! 
- Van valami probléma? - kérdezte tőle egy igen komoran néző és elég visszataszító kinézetű öregecske, a biztonsági őr. 
- Jaj, nem csak nagyon kellett volna ez az...izé és pont nincs, de akkor majd más milyet nézek. - dadogta össze-vissza. 
- Értem...szóljon, ha esetleg valami mégis lenne...
- Köszönöm, nem lesz. - mondta Betti, a pasas elhúzott, de még egyszer visszanézett. Hupsz. - Pff...-mondta Betti és megfordult. Velem találta szembe magát. - Ross? 
- Ömm...mindegy. Rydel elhúzott. Én elég festékes vagyok, veled együtt. Szerintem menjünk. 
- Oké...de én 100%, hogy nem hozzátok megyek. - nézett félénken. Erre el kellett, hogy mosolyodjak. 
- Én sem...
- Hé, menjünk hozzám. 
- Okéé! - csillant föl a szemem. 
- De kell még egy valami. - mondta és a kezemnél fogva húzott. A KEZEMNÉL FOGVA húzott.  
Mikor közeledtünk a cél felé már tudtam mit akar...Átvágtunk a 5-6 évesek között, és odaértünk egy olyan polchoz ami tele volt hello kittyvel. Betti megpillantott, egy egész kis cuki, 15 centis hello kittyt ami egy szívet fogott. Elmosolyodott. 
- Mehetünk. -  megvettük. A pénztáros furán nézett ránk. Indultunk. 
*Bettinél*
Betti kidőlt az ágyra. 
- Szerintem én átveszem a kardigánom. - mutatott a festékfoltra és elhúzta a száját. 
- Én meg leszedem a fejemről ezt a színt. - Betti kiment én meg be a fürdőbe. Jó. Akkor az arcomról sikeresen lejött, de mi lesz a hajammal? Amíg a felálló hajamat a tükörben vizsgáltam Betti jelent meg az ajtóban egy újabb fekete kardigánban. Ugyan olyan volt. És ugyan olyan jól állt neki.  
Mosolyogva nézte ahogy szenvedek. 
- Segíts! - kérleltem. Mosolyogva idejött.
- Oké. Mosd meg a hajad. 
- Női samponnal? - néztem rá.    
- Jó illatú lesz a hajad. - nevetett. 
- Miért most nem az?  Nem rég mostam hajat! - háborodtam fel, és egyben féltem is, hogy nem tetszett neki az eddig hajam. 
- Eddig is nagyon jó volt, de most festék szaga van.Tessék. - nyomta a kezembe a samponját, majd kiment.
Megszagoltam. Olyan jó illata van, mint a hajának. Oké most pár másodperccel ezután a mondatom után belegondolni, hogy ez milyen értelmes... egyértelmű, hogy olyan illata van a hajának, mint a samponnak. Ahj. Na mindegy. 
Megmostam.
- Bettiiiiiiiiiii!! - ordítottam. Pár másodperc múlva megjelent. - Kéne törölköző. És meg kéne szárítani. 
- Aham. Tessék - dobott felém egy törcsit. - Ééééés, tessék. - mutatta fel a hajszárítót.
- Köszi. - hamar megszárítottam a hajam. Kimentem. Betti az ágyon feküdt és a plafont bámulta. 
- Kész vagy? - kérdezte mosolyogva. 
- Aham. - feküdtem le mellé. Felém fordult, és én is úgy helyezkedtem. Farkasszemet néztünk. Nincs köztünk már 30 cm távolság sem... Nem tudom, kb. 10 perc telhetett el és megszólalt. 
- Éhes vagyok. - mondta és utána egyszerre nevettünk fel. 
- Én is...amúgy. - mondtam és felült. 
- Rendeljünk valamit? - vette elő a telóját. 
- Vaaaaagy, elmegyünk mekizni? - húztam vissza hozzám. 
- Hmm...lehet róla szóóóó... - mosolygott és még jobban idekúszott. A fél oldalamon feküdt. a fejét a karomon, a kezét a mellkasomon pihentette. Óvatosan arrébb billentettem a fejem, és megszagliztam a haját... És tényleg olyan sampon illata volt...nem is értem miért...
Nem tudom mennyi idő, kb. 20 perc telhetett el, és megszólalt. 
- Bettike very very éhes úgyhogy megyünk? - nézett fel rám. 
- Aham, mehetünk.
Kiértünk a házból és elindultunk gyalog. Nem nagyon tudtam mit csináljak. Most fogjam meg a kezét? Vagy ne?  Vagy most csak így simán vagy mi?
De Betti megelőzött. Megfogta a kezem. Okés. Komolyan. Egy lány hamarabb és bátrabban lép, mint egy pasi? Nem, csak te vagy ilyen elbaszott, Ross Lynch. Hülye tudatalatti. E
gy-két másodperc múlva kapcsoltam és összekulcsoltam az ujjainkat. Betti nem nézett rám, de láttam, hogy elmosolyodik.
Nem kellett sokat menni, bár mégis fél óráig sétálgattunk...persze nem siettünk...beszélgettünk, szóba került minden, szinte. Kivéve egy. Rydel. 
- Mit eszel? - kérdeztem. Mert én már tudtam biztosra. Kíváncsi vagyok ő mit fog enni...
-Big Mac-et. - mondta. Furán néztem rá. - Mi van? Éhes vagyok.... Amúgy..te?
- Sajtburger. - válaszoltam. Megkívántam a sajtot. 
Megkajáltunk és elindultunk, úgy mindenfele. Már egy ideje mentünk mindenfele amikor Betti kérdezett.
- Hol vagyunk?
- Hidd el, hogy bár 7 éve lakunk itt, fogalmam sincs hol vagyunk...lehet, hogy már nem is LA-be... - erre elnevettük magunkat. - Oké sötét van meg minden ergo nem tudok tájékozódni. 
- Hallod, ha LA nincs úgy kivilágítva, mint egy karácsonyfa, akkor semennyire sem. - nézett unottan. 
- Oké....oké én is elismerem...Hóó várj. Asszem tudom hol vagyunk! - néztem rá büszkén mire felcsillant a szeme. - Ó..ijj vagy nem... mert ez nem az amire én most gondoltam...hupsz.
Elővette a telóját. 
- 8 óra. - mondta elképedve. 
- WOW. Eltelt az idő...
- El bizony...
- Ömm...most...
- Ne menjünk még valamelyik 'haza'. - vigyorogtam, mire ő is mosolyra derült.
- Okiiii. Merre?
- Előre. - mondtam és ránéztem. Ő is rám. Most hamar kiábrándultunk egymásból és mentünk tovább. Valahol egy parkban kötöttünk ki. Jajj! Igen, tudom hol vagyunk. 
- Azt hiszem tudom hol vagyunk. - suttogtam a fülébe. Mosolygott és vállat vont. Nem hiszem, hogy érdekelte. Nem is baj. Egy kis séta után kikötöttünk egy padnál, chips-el és dobozos fantával. Kell még élelem, na. Jaj, egyébként említettem, hogy beugrottunk egy boltba? Nem? Hát akkor, mielőtt leültünk volna, bementünk egy boltba, mert Betti közölte, hogy szomjas. 
Leültünk Betti szorosan mellém feltette a lábát is és a fejét a vállamra hajtotta. A kezeink még mindig nem engedtek... Én chips-eztem, ő meg szürcsölte a fantát. Szívószállal. Hogy az honnan volt neki? Fogalmam sincs... 
Szótlanul ültünk. 
- 9:57.
- Neked van kedved erre a bizonyos 'medencés bulira' még hozzánk jönni?
- Ööö...nem. Te mehetsz, meg minden, de ha nem haragszol én...ömm én nem vagyok arra kíváncsi. - elmosolyodtam.
- Eszem ágában sincs elmenni. - suttogtam. 
- Öm...ha esetleg, ömm..hogy is mondjam..ha már oda nem  mész...akkor...esetleg.... - dadogott, és én kíváncsian néztem rá, bár legbelül nagyon jól tudtam mit akar kinyögni, illetve kíváncsi voltam, hogy hogy sikerül kimondania. Legfőképp irtóra boldog voltam.
- Szóval érted...na izé... - itt kuncogtam...olyan aranyos volt. - Héééé, ne csináld mááár! - ült arrébb.
- Jóvanna' gyere ide te kis hülye. Hát persze. De előtte még megnézzük mi a helyzet otthon. Távolról... - itt elhúztam a szám, de azért kíváncsi voltam mi folyik otthon. Uhh.
- Oki. - és visszajött az eredeti helyére. - Olyan szép az ég. Meg ne kérdezd, hogy jött ide. 
- Igen. És oké. - tényleg szép volt. Majd egy kicsit még beszélgettünk.
- Ross... - bújt belém. Kérdőn néztem. - Menjünk. - ült föl rendesen. 
- Oké. - felálltunk és indultunk. Amikor már közeledtünk hozzánk, hallatszott a zene. Nem R5 volt...
- Fúúú mi ez a zene? - borzongott meg. Igen, igazi R5er. 
- Nem tudom...
- Siessünk. Nem kell mindenkinek tudni, hogy itt voltunk/voltam. 
- Pont nem érdekelnek a többiek. - mondtam és bementünk. Öööö ami bent fogadott...az nem volt valami....valami...semmi... Üvöltő zene, Ember mindenhol, kaja mindenhol, és csak annyit láttam, hogy Rocky jön felém.
- Helló-belló öcsiiii, nincs kedved csatlakozni? - és kitárta a két karját amire tapadtak a csajok. 
- Nem. 
- Naaaa morcosak vagyunk? 
- Rocky te ittál? - kérdezi Betti mellettem, aki ennyi ember közt kb. úgy tapadt rám, mint Rockyra a csajok. Nem mintha bántam volna...
- Szijjja Betti! Te nem csatlakozol? - nyújtotta a karját. 
- Nem. - válaszoltam helyette is. - Anyuék?
- Ö asszem elmentek valahova. 
- Nagyszerű. - mondtam 'boldogan'. A következő pillanatban a csajok jöttek és vettek körül...
- Rossy-Mossy gyeree te is játssz velünk!
- Azt a k*rva életbe! - mondta Betti elkerekedett szemekkel. Majd egy pár másodperc múlva egy szemforgatással elment. Pontosabban felindult. - Vigyázz már b*zdmeg! - üvöltötte. Én megpróbáltam leszedni magamról a lányokat. Akik elképesztően sötétek voltak és nagyon nagyon tapadtak. 
- Naaaa Rossyyy...pedig mi úgy szeretünk. - jézusom... Az egyik lány a pólómnál fogva próbált mágához húzni, ami sikerült is csak konkrétan, majd nem lejött a pólóm, így a fél hasam kint volt. Beletúrt a hajamba és vigyorgott. Leheletéből áradt a pia szag. Fuj. 
- Gyereee...adj egy csókot... - mondta, mire én elkezdtem magamtól ellökni..sikertelenül, mert nagyon szorított és tépte  a hajam...tehát mozdulni nem tudtam, úgyhogy kénytelen voltam elviselni, amíg az a csaj abba nem hagyja. Hosszan megcsókolt és ha akartam, ha nem, az államnál fogva ( ami megjegyzem elég fájdalmas volt ) mozgatta a fejem.... Hát éppenséggel nem élveztem... Aztán elengedett és a pólómnál fogva ismét elkezdett ráncigálni....Felfele...oldalra néztem és azt láttam, hogy Betti engem nézett tátott szájjal. Majd zavarában elröhögte magát, idegesen beletúrt a hajába, és indult föl a lépcsőn, de valamilyen pasas beállt elé. Betti ezt nem nézte jó szemmel és szépen finomat félretolta. De az beállt elé, még egyszer. Betti már ideges volt. A pasi átfogta a derekát....Nyomult...
Engem közbe felhúzott az a csaj, és elmentünk Bettiék mellett. Amikor épp mellettünk voltunk Betti idegesen lesmárolta a pasit, ami élvezte is és visszacsókolt... Amíg a látókörömbe voltak Betti nem engedte el a srácot, és a pasi meg már szinte majdnem levette Bettiről a pólót. De Betti nem hagyta abba. 
Na jó. Nem érdekel senki, és semmi, de ha ezek lefekszenek én öngyilkos leszek. Most már magabiztosan elindultam az ellenkező irányba. 
- Mi a baj cicus? - ez be van tépve... - nem figyelve rá, lerohantam Bettihez. Még mindig egymás szájában kutakodtak. Ez a pasi, konkrétan a lépcsőn akarta lefektetni? Komolyan? Csak azért, mert már ahogy hátulról láttam őket, a srác Betti melltartó-ját akarta kikapcsolni. 
Őszintén... Nagyon jó érés lenne, ha én kapcsolhatnám ki Betti melltartóját...És engem csókolna olyan hosszan és érzékien... Hülye tudatalatti! Elég volt. Pedig be kell vallanod, hogy szívesen... NEM! CSÖND! Mára elég volt a tudatalattimból...
Odamentem a srác mellé mellé, és teljes erőmből fejen vágtam anyunak a legközelebbi vázájával. Széttört a fején. Hát..ezért még kapni fogok anyutól. 
Összeesett, mire Betti meglepődve nézett rám. 
- Te meg mit csináltál???? - kiabált. 
- Menjünk. - mondtam higgadtan. És megpusziltam. A száján. Ahol az előbb az a ...... csókolta. Látszólag lehiggadt, és végigsimított a mellkasomon, mire én sóhajtottam. 
- Ugye nem gondoltad komolyan azt a csókot? - kérdeztem suttogva. Mélyen a szemembe nézett és óvatosan megrázta a fejét. FFelszaladtunk. Amikor benyitottunk a szobámba láttam, hogy Rydel üvöltözik egy pasival. Megjöttünkre megkönnyebbülten nézett fel. 
- De jó hogy itt vagytok. - mondta, idejött és megölelte Bettit. - Ez a pasi meg akart erőszakolni. - suttogta kettőnknek és arra a szűk farmeres csávóra mutatott aki ott állt a szoba másik végében és az éjjeli szekrényemben kutatott. 
- Ember...neked nincs kotonod? - meglepett ez a kérdés. Oké, így itt Betti előtt válaszoljak, hogy van, csak dugdosom, nehogy megtalálja valaki. Még így is szűz vagyok. Nincs szükségem arra, hogy millió számra tartsak gumit a szekrényemben. 
- Kifele. - mondtam nyugodt hangnemben. 
- Most miért? Csak egyet kértem kölcsön...
- Nem érdekel. Ki. Most. - mutattam kifele, még mindig olyan nyugodtan, mint eddig. Sértődötten kiment és bevágtam az ajtót utána.
- Rydel. Elmagyarázod, hogy mi ez az egész...Ez a pasi és a buli? - kérdeztem.
- Betti szemszög - 
- Hát... Ugye úgy kezdődött, hogy Riker és Rocky unatkozott. És kitalálták, hogy mivel anyuék elmentek, akkor felhozták, hogy csináljanak bulit. Abból az volt, hogy még az elején normális volt, meg minden...de aztán ivóversenyt rendeztek.... És ez úgy végződött, hogy mindenki totál beivott, és akkor már az utcáról mindenkit behívtak, hogy bulizzanak velük...És most meg nekiálltak csajozni....Én meg mint egyetlen normális, épp eszű, csaj, ültem és próbáltam 'rendet tartani'. De kispécizett az a pasi és elkezdett nekem, magyarázni, hogy hogy megdugna, meg hogy mennyire jó seggem van, meg ilyenek - mondta a sírás határán - aztán felhurcibált ide, és miután nemet mondtam, elkezdett ütögetni...Én meg ordibáltam, hátha valamelyik tehén tesóm idejön és valamit csinál, aztán jöttetek ti... - mesélte.
- És ugye nem lett semmi bajod? - kérdeztem egyből mire halványan elmosolyodott. 
- Nem...csak itt egy picit... - húzta fel a háromnegyed ujjas felsőjét. A felkarján, egy picit látszott egy lila folt. 
- Nem fájt? 
- De egy kicsit... - mondta, és bár azt akarja mutatni, hogy ő az erős, független nő, tudom, hogy megijedt és nem volt egy kellemes dolog... 
 Ross idegesen járkált föl alá a szobában, de nem szólt semmit.
Sóhajtottam. 
Ross összedobott magának pár cuccot. Odamentem az ablakhoz. Ross jött utánam.  Kint egy csomóan voltak. Csakúgy mint bent. A medence is tele volt. Rylandet pillantottam meg. 
- Nagyon SWAG. - mondtam unottan. Igen, a kisöccse Rossnak  "DJ-s kedik", ezzel magára vonva a lányok figyelmét. Amivel nem győz betelni. 
- Rikernek idegrángása van? - kérdezte Rydel aki csatlakozott hozzánk. Ross furán nézett rá. 
- Öö...csak táncol. - nézett rám. Igen, ez Riker. Akinek még a maga saját tánca, is kezdett most durvulni.
- Jaaaa... - Lementünk, nagy nehezen ki is jutottunk a házból, majd hozzám indultunk. 
- Party time...egy kicsit durvább kivitelezéssel. - Mondta Rydel. 
- Kicsit durvább...kicsit... - szólalt föl Ross.
- Inkább hagyjuk...
- Okéé... - lassacskán átértünk. 
- Okéé, akkor szerintem...én elmegyek  fürdeni. - mondtam és felkaptam a pizsimet.
- Okkk. - mondta Ross és elterült az ágyon. Bementem a fürdőbe. 
- Ross szemszög - 
Bámultam a plafont...Úgy tűnik, hogy nem csak én vagyok olyan, hogy nem elég nekem az egyszemélyes ágy. Francia ágy kell. Yeah. Azon kényelmesen el lehet férni. Nem? Már, ha még egy ember feküdne mellettem akkor nem férnénk el. Bár...attól függ ki fekszik mellettem...
- Ross.. Mi ez az egész Bettivel? - kérdezte Rydel. 
- Semmi. Csak együtt voltunk. Ma.
- Meg tegnap...Meg tegnapelőtt....
- Jó oké, élvezem a társaságát. 
- Ennyire? 
- Igen... - suttogtam. 
- Ross... Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz és nem mondom el Bettinek...És ha kell még segíteni is tudok... - kacsintott, mire felültem és megöleltem. 
- Szeretlek, Rydel. De...azt hiszem még én sem tudom, hogy mi van. - sóhajtottam. 
- Reménytelen vagy, öcsi. - mondta és végigsimított a hátamon. - Na mivel én nem hoztam semmi cuccot, úgyhogy, szerintem én kimegyek, és magatokra hagylak titeket. - elhajoltam és láttam, hogy mosolyog. 
- De hol fogsz aludni? 
- A kanapé kihúzható... - vigyorgott, majd beordított a fürdőbe Bettinek, hogy kölcsönvesz egy takarót. És kivett egyet az ágy tartója alól.
- Jó éjt. 
- jó éjt. 
Elfeküdtem. Lehunytam szemeim. A következő pillanatban, arra ébredtem föl, hogy Betti nyitotta a fürdőajtót. Felültem. Kilépett, arca szépen piroslott. Haja ki volt engedve, összevissza állt. Pizsamája, egy rövid ujjú pólóból, és egy felháborítóan rövid gatyából állt.
Oké, lehet, hogy egy kicsit feltűnően bámultam, mert egy idő után köhintett egyet és összeráncolt homlokkal nézett. 
Olyan fura belegondolni, hogy mi lett volna, ha azzal a pasival összejön Vajon mi lehet a neve... Nagy volt az orra....Krumpliorr?  Mindegy...Szóval... Járnak....Boldog párkapcsolatban élnek...Aztán megkéri a kezét... Nem én... Lefekszenek... Nem velem... Sokszor....Betti el fog menni Krumpliorr kényesztetése miatt... Nem általam...  Lesznek gyerekeik...Nem tőlem....Olyan gyönyörű tejföl szőke hajuk lesz.... És csillogó zöldes-barna szemük.... Ezen felül Betti persze igent mond amikor megkéri a kezét... És nem nekem mond igent....Ebbe még rossz is belegondolni... Bárcsak én kérhetném meg... 
- Mész? - kérdezte mosolyogva. 
- Hova? Hozzádmegyek! - ez volt az álmodozásomból az első reakció Betti kérdésére. összeráncolt homlokkal nézett rám.
- Vagyis izééé..na....hova megyek?....Ja...jó...oki....persze..lefürdök.....nehogy  Krumpliorrhoz menj hozzá és tőle legyen gyereked. - feleltem. Kimásztam az ágyból és a táskámért nyúltam. Betti elképedve nezett...főleg amikor Krumpliorrt említettem. 

- Betti szemszög -
Ross bement a fürdőbe. Elég furán nézett...Juj, lehet, hogy mégis a hosszú gatya kellett volna? Abban megsülök. Akkor mit bámult rajtam? Húú, ahajam! Úristen hogy áll! De ciki! Most mit gondolhat? " Hazamennék legszívesebben csak nem illik.." Vagy nem? Remélem nem. Gyorsan végignéztem magamon. Olyan, olyan, olyan, olyan rosszak a lábaim... Amúgy...Mire akart célozni a Krumpliorral??? Ross logikáját néha nem tudom megérteni.
Befeküdtem inkább az ágyba és elővettem a telóm.  Mit is akartam? egy perce elgondolkoztam. Ami, mint kiderült több volt egy percnél, ugyanis mikor felébredtem a falból, azt vettem észre, hogy Ross kijött.

-Ross szemszög- 
Hát, nincs, nincs, de legalább semmi nem takarja a felsőtestem. Igen, sikerült otthon hagynom, szinte mindent, ebbe beleértve a pizsi felsőmet. Na, gratulálok magamnak. Egy lánynál. Méghozzá nem is olyan számomra átlagos lánynál. Bettinél. Először, kicsit meglepődött, de azt hiszem kellemes meglepetésként ért bennünket egymás hiányos öltözete. 
Az ágyon ült. Hátát a falnak döntve. Én is csatlakoztam. Néztük egymást. Nekem mondjuk a szemeim néha Betti, szabadon lévő testrészeire vándorolt, de onnan hamar visszakaptam és nem sok idő múlva a tekintetünk egymáshoz szegeződött. Elég közel voltunk egymáshoz. Most nem olyan közel, mint amilyen 'közelek' eddig voltak, hanem olyan biztató közel...
- Rydel elment már aludni? - suttogta.
- Aha.  válaszoltam. Több kérdése nem volt.