2.Fejezet 29.rész:3 Randi... Randi! Randi? Randi?!

Kíváncsian futottam át a Bak csillagjegyet, de nem volt semmi különös, vagy az enyémre utaló...Nem mintha kerestem volna...de, szóval nem bántam volna, ha van valami egyezés.
- Miiit csináálsz? - lihegett a vállam fölött az immár Fannival végző Rydel.
- M-mi? Semmit... - csaptam össze az újságot. Egy ideig gyanúsan méregetett, aztán megszólalt:
- Most te jössz! - jelentette ki megenyhülve.
- Muszáj? - kèrdeztem félve.
- Igen, muszáj.
Nyöszörögve feltápászkodtam, és beültem az székbe.
- De nekem nem kell olyan 'fél km-ről is kiszúrják a szemem' smink.
- Olyat csinálok, ami hozzád illik, a te stílusod, és ami neked tetszik. - felelte és ezzel be is fejeződött köztünk a párbeszéd.
*15 perc múlva*
- Kész vagy!
- Jézus... - kezdtem félni.
Felálltam és belenéztem a tükörbe.
- Wow... Ez tényleg jó lett. - néztem elismerően magamra. - Köki.
- Szép vagy. Illesz...Izé...Nem szóltam...
- Nem is ajánlom. Szingli'-ként tökéletesen érzem magam.
- Nem gondoltál még bele, hogy lehet Vele sokkal jobban éreznéd magad? - erre a mondatra megfordultam.
- Haláli pontosan kire célzol? - kérdeztem félve bár tökéletesen tisztában voltam a válasszal.
- Tudod te azt. - nézett mélyen a szemembe.
- Nem... - tetettem magam teljesen hülyének.
- Betti, ne idegelj már teljesen!
- Én nem tudom...
- Hát az a nyomorult és szerencsétlen minden téren öcsém!
- Rocky?
- Héééé - horkant fel Fanni.
- ROSS!
- Jah...Amúgy ki is Ross? Mármint már elfelejtettem mire találgatunk Lynch pasikat. - közöltem.
Rydel erre csak legyintett egyet, és fellapozott egy magazint.
- Ezotéria...Ú-ú-ú! Jósoljunk!
- Már nem azért... de te ebből hogy jósolsz? - tettem fel a kérdést.
- Egyszerűen. Nézd. Fogsz egy poharat; megtöltöd vízzel; és én most megjósolom - mondta és a vizet a fejem fölé emelte - , hogy most az elkövetkezendő 1 percben vizes leszel! - mondta, majd leöntött a pohárral.
- Na, látod. Èn megmondtam...
- Ennyit erről, amúgy most gondolom gyönyörűen elkenődött a szemfestékem...
- Nem - vigyorgott - Vízálló. - kacsintott.
- De jó. - mormogtam.
- Na kinek jósoljak még? - kérdi Rydel.
- Inkább ne. És ha megyünk vásárló túrára akkor majd nézzünk a bálra is ruhát. - vetette fel Bogi.
- Oki, de akkor majd fel kell hívni Laurát.
- Szegény Ryland... - jutott hirtelen eszembe...
- Mi? Miért? - kérdezte Stormie.
Na most; nem valami kellemes, ha egy aggódó, de mégis kicsit haragos anya szempár mered ránk. És Rydalnd-et sem akarom megbántani, ezért egyenlőre nem szólok a Savannah-s ügyről. Gondolom, ha Stormie nem tud róla akkor nyomós oka lehet Ry-nak, hogy ne közölje, én meg nem vagyok olyan fajta, hogy elbasszam mások dolgait szóval rögtönöztem.
- Csak, eszembe jutott, hogy Savannah utazik el... - oki ez elég béna, de félig igaz...
- Valóban... - ezzel ki is fújt a beszélgetésünk. Azt hiszem soha a büdös életbe nem fog megkedvelni...Pedig régen nem volt semmi gond...de amióta...amióta egy pár héttel ezelőtt, Rossal egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, mint kellett volna, azóta az anyuci  elég élesen figyel... Érdekes...lehet az a pár nappal ezelőtti 'baleset' is ezért az összemelegedés miatt történhetett...
Fogalmam sincs, de annyi biztos, hogy többet olyannak nem szabad előfordulnia, illetve nem szabad egymáshoz közelednünk, mert még a végén...Beleesek.
- Betti? Itt vagy még köztünk? - kérdezte Fanni felkeltve az álmodozásból.
- Persze.
- Egy kicsit kipirultál...nem kéne egy picit levegőznöd?
- Nem...
- Oki akkor most te jössz! - mondta Bogi, és elkezdtek nekem itt mindenféle szarságokat csinálni... Csiribá-Csiribu!
Egyik 'varázsló' sem érne fel ezekkel az újságokkal...
-Oki, én szerintem egy kicsit mégis kiszellőztetem a fejem... - felálltam és elindultam a fürdő fele, hogy egy kis friss levegőt szívjak. Okos ötlet....
Beléptem, és előkaptam a telefonom. Kikerestem a névjegyzékbe a nevet ami kell nekem, és üzit írtam...
Betti: Segííííts....xddd már mindennel fárasztanaaak... xddd
Pár másodper múlva egy nagyon halk pittyegést hallottam...Mindegy, lehet csak képzelődtem. Majd rá egy percre visszaírt...
Ross: Ömmm...most nem éppen a legjobb alkalom...
Betti: ??
Ross: Ömmm izé, ki tudsz bírni még egy, kb. 20 percet? :DD 
20 perc!?! Meg akar ölni? Éljek túl 20 percet az ezotériával? Na nee...
Betti: Nem. xdddd most mit csinálsz? 
Ross: Nem szeretnéd tudni... :$ 
Betti: Szeretném tudni... ;D
Ross: Az én két drágalátos bátyám basztat... xddd Legyen ennyi elég... :$
Betti: Nagyszerű. xddd 
Ross: Hogy bírod őket? :D
Betti: Az mond valamit, hogy éppen a fürdőben dekkolok? 
Ross: Öhh aha... xddddd el tudom képzelni... 
Majd a vágytól égve, hogy halljam hangját írtam:
Betti: Hívhatlak? :$ 
Ross: Hívj :33-megörültem üzenetének, és azonnal hívtam.
- Sziaaa - mondtam, és elkezdtem fel-alá sétálgatni.
- Sziaa - köszönt halkan, amitől egy kicsit megijedtem...Oki mindegy...
Közben elmeséltem az elmúlt 20 percben történt eseményeket...Nem mintha kételkedni akarnék, de nem mintha nagyon figyelt volna rám...
- Zavarlak? - kérdeztem egy kicsit hevesen, mert már őszintén idegesített.
- Nem, bocsi csak, na mindegy. - megálltam és a nekidőltem az ajtónak.
Közben nagyjából a mondandóm végére érem.
- Aham...ez így szép és jó, de én arra gondoltam, hogy... - kezdte, mire én nagy érdeklőssel hallgattam - lenne-e kedved... - ... - Szóval...
- Bökd már ki! - vertem bele a fejem az ajtóba...kétszer.
- Lenne kedved elmenni ma valahova...mondjuk a plázába...meghívlak...most így is oda van mindened. - suttogta a fülembe, mire engem kirázott a hideg.
Ááááááááá! Ez most komoly? Igen, azt hiszem ez most komoly. Randizni fogok Rossal. Ross Lynch-csel. wow
Magamban eljártam egy örömtáncot, majd arra kaptam fel a fejem, hogy Riker kimászni(!!) készül Rydel fürdőjének szellőzőjéből... De egy kicsit balul sült el, ugyanis ahogy rálépett a zuhanyzóban a csapra, azt szépen megnyitotta...a lábával, , majd leesett... Mindenki odakapta a fejét.
- Forró, vagy legalább hideg zuhit kaptál? - kérdezte Ross a hátam mögül.
- Hideg... - morogta Riker.
- Örülök.
- Ha-ha.
- Idilli filmjelenet. - fordultam Ross felé, mire érdeklődve figyelt...vagyis felhúzta a szemöldökét. Ilyenkor olyan aranyos. De az viszont, hogy kimászik a szellőzőn (gondolom ha Riker onnan jött ki, akkor Ross is...) és a hátam mögé lopódzik, aztán randira hív az. Az nagyon filmbe illő. Ilyen nagyon nyálas, nagyon szeretjük egymást filmbe. Csak kár, hogy mi nem szeretjük egymást annyira. Vagy semennyire...
- Vagyis...
- Vagyis igen. - egyszerűsítettem le, de tudom, hogy Ross olyan idióta, hogy ebből sem veszi le, de az már az Ő gondja. Kedves lélek vagyok. Azt hiszem...
- ??
- Egyszer mondtam ki. - fordultam meg mosolyogva és kimentem a fürdőből.
- Nem akarok kötekedni, de most még vörösebb vagy mint voltál... - kezdi Rydel.
- Hidd el, hogy az égvilágon nincs semmi bajom. - suttogtam vigyorogva, és még mindig előttem volt az a kép, amikor felhúzza a fél szemöldökét és úgy néz rám. Azt hiszem ettől lettem rákvörös...
- Akkor folytathatjuk? - kérdezte Bogi, bár jól láthatta rajtam, hogy itt van valami amit elsunnyogok.
- Igeen! - hangzott a válasz, és csinálták azt, amit eddig elkezdtek. Ha agyonvertek is, akkor se tudnám megmondani mit csináltunk abba a 20 percbe, ugyanis, azt hiszem a gondolataim, nem a csajos tesztek körül jártak, hanem egy picikét máshol. A kb. 2 méterre lévő helyiségben kerestek valamit, vagy valakit...
De arra az egyre emlékszem, hogy az újságokból, az ilyen ~Test és belső béke: Lélek~ című fejezeteknél, találtak valamilyen összekutyulható krémet, ami szépíti a bőrt, meg kisimítja. Vagy mi...
- Ééés ami a legfontosabb...Ubi a szemre. - szólt Rydel.
- Jesszus... - néztem fel abban a bizonyos székben ülő Fannira - Remélem nekem ilyet nem kell... - mutattam fel, de mire kimondtam, 4 férfi lépett ki a fürdőből.
Egy elég hatásos belépővel...:
Rocky jött elöl, nyakára törölköző kötve, nyomában Ellingtonnal, aki fogta a törölköző végét és azt fogta, aztán Riker és Ross léptek be tetőtől talpig tusfürdőben, és vizesen. Az összes lány odakapta a fejét, és tátott szájjal nézte a belépőket:

Majd Riker is...

Aztán Ross...Kicsit mérgesen, és nagy irammal lépett ki a fürdőből, majd körülnézett, és mikor tekintete megtalált, idejött, megfogta a karom, és kihúzott.
- Hééé, mi a gond? - álltam meg, és kiszabadítottam a karomat a keze erős szorításából - Történt valami? - kérdeztem már egy kicsit óvatosabban. Lehajtotta a fejét.
- Akkor áll a mai nap? - kérdezte sürgetve, és egyből a lényegre térve. Bólintottam, közelebb léptem, majd végigsimítottam karján.
- Minden rendben? - kérdeztem mélyen a szemébe nézve, mire egy kicsit megenyhült, és mosolyogva átölelt.
- Azt hiszem 17 és fél év bőven elég volt nekem a testvéreimből... - mondta és elnevette magát.
- Amúgy...ti hogy kerültetek Rydel fürdőjébe?
- Öhh hosszú... - mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
Belülről egy Ratliff-üvöltés hallatszott. Összeráncolt szemöldökkel néztem Rossra.
- Öhh...Kíváncsiak vagyunk mi erre?
- Még szép! - vigyorgott.
Beléptünk és hát...

- Ellington Ratliff húzd ki a picsád a székembőől! - üvöltötte Rydel és megfogta Ell lábát ás kihúzni készült azt.
- Igen! Most én jövök! - jelentette ki Rocky, és úgy ahogy volt felborította Ratliffot a székkel együtt. A földön fetrengő társunk csak röhögött.
Rocky beleült a székbe, és magára kente azt a cuccot, amit még Rydel kutyult.
- De ne ennyit! - kiáltott Rydel, majd fogta a vizet, és leöntötte Rockyt - Túl sok mennyiségben káros!
- Szerintem már kis mennyiségben az... - suttogtam Ross fülébe, mire elnevette magát.
Rocky az eddig hátán lévő törölközőt lekötötte a nyakáról, és megtörölte az arcát.
- Csillog a bőröm. Most úgy nézek ki mint egy angyal? - nézett fel.

- És amúgy, hogy kerültetek ide? - kérdezte Bogi Rikertől, aki csak ennyit reagált:
- Egy egy hosszú sztori...

- Értem...
- Oké, akkor, pasik, nagyon örültünk nektek, de most nekünk programunk van. - mondta Rydel.
Basszus! Télleg'...
Ross értetlenül nézett rám, mire én lesütöttem a szemem.
- Gyere egy picit... - suttogtam, és amíg a fiúk lázadtak mi észrevétlenül kiosontunk.
- Oké, tudom, tudom, most nem jó, meg izé, meg majd valamikor (azaz soha) és most sorry meg minden.... - kezdte volna a mondandóját, mire én mosolyogva a szája elé tettem a mutató ujjam, ezzel leállítva.
- Csak annyit akartam mondani, hogy mikor szökjünk? - kérdeztem, mire az ujjamat levett a szájáról, és összekulcsolta  ujjaink.
- Most, baby... - mondta szenvedélyesen mosolyogva, majd behúzott a szobájába. Először nem igazán értettem szándékát, de elnézve az arcán csordogáló tusi buborékokat, rá kellett jönnöm, hogy...Zuhanyzik.
- Mindjárt jövök. - mondta és elindult a fürdő fele, de félúton ledobta magáról  felsőjét... Hm... Ez beindította a fantáziám...
Lehuppantam az ágyra, és elővettem a telefonom, és bámultam a fekete kijelzőt. Benyomtam középen a gombot, elhúztam oldalra azt a cuccot, és ott állt előttem az a bizonyos 9 pötty. Húha...mi is volt a minta? Ajajajajajjj.
- O-óóó...
Néztem, de sehogy nem akart beugrani, pedig könnyen megjegyezhető, és amióta iPhone-om van ez a minta a kódom. Nem lehet, hogy most elfelejtettem... Vagy 30x próbálkoztam, majd feladtam és eldobtam az ágy túlsó végébe a telefont.
- Ezt nem hiszem el... - morogtam magamba, majd a következő percben Ross lépett ki a fürdőből, útra készen.
- Mi a gond? - kérdezte, mire én csak egy laza mozdulattal hozzávágtam a telefont. Kicsit ideges voltam. Kezébe vette,felnyitotta, majd gyakorlott mozdulattal berajzolta a zárat.
Csillogó szemekkel néztem rá-és arra a pár szemébe lógó vizes tincsére-.
Egy ideig összeráncolt szemöldökkel nézte a kezében tartott készüléket, majd látva boldog arcom megenyhült.
- Mi volt a baj? - ült le elém és kezembe adta a mobilt.
- Elfelejtettem a zárat. - mondtam totál elvörösödve a szégyentől. Meg persze azoktól a csillogó barna szemektől.
- Kis hülye. - suttogta mosolyogva, amitől őszintén szólva enyhén kirázott a hideg, és a felhúzott térdemre hajtottam a fejem.
Majd felálltam, az ajtóhoz léptem ahova Ross követett. Hátam mögött állt és hirtelen megéreztem ujjai puha érintését a karomon, ahol végigsimított, majd a kézfejemnél megállt, és kicsikét bátortalanul, de összekulcsolta ujjaink. Megfordultam, és szembe találtam magam a 2 csillogó szempárral. Elég közel állt hozzám és én már szinte rátapadtam az ajtóra. Enyhén elpirultan, mosolyogva, elengedte a kezem, átkarolta a derekam és szorosan magához húzott. Kezem összefontam a nyaka körül, aztán közelebb hajolt, és nyomott egy apró, finom puszit az orrom hegyére, amitől majdnem ott ájultam el helyben; a karjaiban.
- Megyünk? - kérdeztem halkan, egy kis csönd után.
- Persze.