2.Fejezet 21.rész:3 Hogyne...

Majd az álmodozásból Laura ébresztett föl, pontosabban, hogy feltépte az ajtót, és belépett.
Betti összeráncolt szemöldökkel nézett az idegbeteg vendég felé. Meg tudom érteni. Mármint Bettit. Majd a következő pillanatban, belép apu.
- Ne hagyd tárva - nyitva az ajtót. Vagy menj el vagy...á tudod mit; az lenne a legjobb ha elmennél, de ez most mellékes. Nem szeretném, ha valamilyen morbid rajongók bekukucskálnának. Illetve nem véletlenül megy a klíma. - igen. Szeretem az apukám....
- Szia, Laura...Mi újság...? - kérdezi meglepődötten anyu, majd észbe kap - Jajj tényleg, Laura is mehetne veled Ross. Hát nem?
- Hát nem! - mondom apuval. Oké, bírom Laurát...de Nem! Én Bettivel akarok menni!
- Hát de! Ez nagyon jó lesz! Mikor? - nyavalyogta Laura, mire gyilkos pillantást vetettem anyu fele, aki azt hiszem vette a lapot, és behúzott nyakkal tovább is állt. Apu meg felbaktatott a lépcsőn.
- Jujj Ross, te mit veszel fel??? Annyira örülök, hogy együtt megyünk... - ült le mellém Laura, mire én arrébb húzódtam. - Naa, Ross, valami gond van? - közeledett. már-már fojtogató volt.
- Nem, semmi... - morogtam, mert nem akartam elcseszni anyu szülinapját.
Felnéztem, de Betti már nem volt ott. De ez annyira nem ér! Miért ne mehetnék Bettivel? Ahhj, hogy itt mindent magamnak kell elintéznem...
- Amúgy, Ross, az igazi ok amiért jöttem, az hogy megkérdezzem miért nem voltál forgatáson??? - nézett rám Laura.
- Nem is volt! - ellenkeztem egyből.
- Dehogynem! Amikor olyan másfél hónapja elviharzottál, az után beszéltük meg. Hívtalak is, de te mindig foglalt vagy. - igen itt eszembe jutottak azok az éjszakák, amikor Bettivel végig beszéltük. ( ugye Betti mindig Dellynél alszik. legalábbis legtöbbször... És olyankor tartanunk kell a kapcsolatot... ) 

-Betti szemszög-
- Szia, Laura...Mi újság...? - kérdezi meglepődötten Stormie, majd észbe kap - Jajj tényleg, Laura is mehetne veled Ross. Hát nem?
- Hát nem! - mondta Mark, és Ross.
- Hát de! Ez nagyon jó lesz! Mikor? - nyavalyogta Laura. Oké...Semmi bajon nincs Laurával, csak ezen, így, most egy kicsit meglepődtem.
Stormie visszament a konyhába, Mark viszont lehajtott, fejjel lépett mellém.
- A fiamnak minden esze elment. - majd egy kis idő múlva folytatta - Jobban örültem volna ha veled megy. - nézett mélyen a szemembe, mire én eléggé meglepődtem.
- M-mi? - dadogtam, mire intett, hogy kövessem. Felmentünk az emeletre, majd a folyosó közepén megállt.

- Ross szemszög -
- És mit szólnál hozzá, ha én valami kék ruhát vennék, te meg az öltönyhöz meg lakkcipőhöz, felvennél kék nyakkendőt?
- Mi? Én most megmondom, hogy nem veszek fel lakkcipőt..! - röhögöm el magam.
- De Ross! Nem csináld már! Tuti jól állna. Meg amúgy is. Nem állíthatsz be tornacipőben...
- Igen anyu? Máris megyeeek! - ordítom, majd visszafordulok Laura fele - Bocsi, mennem kell. Hallottad.
- Nem! Ross! Ülj ide vissza! - mondta, de én már felrohantam.
Mikor a lépcsőfordulóba érkeztem, hallottam, hogy Betti és apu beszélget. Azt nem hallottam, hogy miről, éppen ezért közelebb merészkedtem. nem sokat, de annyit láttam, hogy Betti most tette le a telefont, és visszasétált apuhoz.
- Ross? Hát te? - kérdezte mosolyogva a mellettem elhaladó Fanni.
  Igen, az a bizonyos Fanni, akire Rocky, azon a bizonyos "totál másnapos vagyook" napon talált rá, és azóta is boldog párkapcsolatban élnek, úgy mint Bogi, és Riker. Pff. Nekem meg marad az a rohadt bál, meg Laura. Pff. Na mindegy.
- Ömm, semmi, csak épp felmenni készültem, mikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem valamit..és most gondolkozom.. - vakargattam a tarkómat, és reménykedtem, hogy elhiszi ezt a legkevésbé hihető story-t.
- Persze persze. Majd, ha hallok, vagy tudok valamit jelentkezem. - kacsintott felfele, jelezve, hogy abszolút nem hülye, hogy ne tudja, hogy Bettiék után leskelődöm.
- Ohh...köszi.
- Amúgy, nagyon pocsékul kamuzol.
- Héééé!
- Ez az igazság! - vonta meg a vállát - Na de engem meg vár Rocky, úgyhogy Sziah! - mondta majd elment.
Sóhajtottam, majd elkezdtem hallgatózni, de Fanninak köszönhetően, a párbeszéd utolsó mondatait tudtam csak elcsípni.
- Valószínű...Ismerem. - sóhajtott apu.
- Szerintem...Nem tudom... - mondta a sírás határán Betti - De még ne szóljunk erről Rossnak...
- Rendben, ahogy szeretnéd, de tudd, hogy mi mindig itt vagyunk neked, és segítünk ha van valami.
- Tudom, és köszönöm. - mondta Betti, majd megölelte, és beindult Rydel szobájába.
 Oké. Ez mégis mi? Valami ami biztos, és nem tudhatok róla. Rohadt jó! Itt a nyakamba Laura, és még ez is! Miért kell előlem mindent titkolni? Áááááh, csak én lehet ilyen szerencsés...Várjunk...lehet., hogy köze van a 'Laurával megyek a bálra vagy mire' ügyhöz....?
- Fanni szemszög -
Miután otthagytam Rosst, felmentem Rockyhoz.
- Mi csinálsz? - feküdtem be az ágyba Rocky mellé, és belelestem a telefonjába. Játszott. Flappy Bird.
Amikor már vagy tizedjére is csak a 3. csövön(?) jutott át, idegesen eldobta a telefont az ágy másik végébe.
 - Ez egy hülye madár. - mondta és megpuszilta a fejem, mire elnevettem magam. - Tudod...Olyan jó, hogy itt  vagy.  - mondta szemembe nézve.
- Örülök, annak, hogy aznap amikor összetalálkoztunk, épp összevesztem anyuékkal, és kimentem a partra sétálgatni...
-  A parton való séta kitisztítja a fejemet... - mondta Rocky.
- Azt hiszem egyet értünk. - mosolyogtam.
- Amúgy azóta beszéltél már a szüleiddel?
- Igen, megbeszéltük a dolgokat.... És mondtam, hogy ne aggódjanak, mert közbe összeismerkedtem egy irtó helyes és aranyos pasival és esetleg sokat leszünk náluk...
- Akkor az a lényeg, hogy minden rendben.
- Igen... Na de én is hadd próbáljam meeeg!! - nyúltam a telefonjáért.
Szióka!:3 Sorry, hogy ien későn hozok részt, de a suli, meg a másik bloggal  basztat a barátnőm ( :D ) és hát, ja...nagyon nincs rá időm... De akik is olvassák, remélem tetszett ez a rövidke rész, és most mivel tavaszi szünet *o* van, ezért megpróbálok hamarabb hozni új, és perverz részt ;3  Egyébként....Akik imádják Laurát, szeretnék elnézést kérni, ha esetleg, nem olyan nagyon jónak mutatom be a részekben....
Pusziii :3 ♥♥