2.Fejezet 20.rész:3 Bál

*1 hónappal később* Pontosan július 18. csütörtök.
Mindjárt megvakulok. Dél van. Forrón süt a nap. Persze, én egy fürdőgatyába és egy napszemüvegbe, teljesen kiterülve fekszem a medence mellett, mert nekem le kell égetnem magam, mert én ilyen okos gyermek vagyok.
- ROSS AZ ISTEN ÁLDJON MEG GYERE MÁR BE A TŰZŐ NAPRÓL TE HÜLYEGYEREK! - ordibált az én szeretetteli édes anyukám, mikor már vagy 3 órája kint napoztam. -.-"
- Megyek.... - mondtam olyan "jó majd..." stílusban. - Fáj a fejem... - nyöszörögtem, vagy fél óra múlva, mire hajlandó voltam levenni a napszemüvegem, és felülni. De azzal a lendülettel vissza is feküdtem.
Hirtelen lekapcsolták a lámpát. Mármint, nem oltották ki a napot, vagy ilyesmi, csak valami eltakarta. Vagy jobb esetbe valaki.
- Menj már a.... - kezdtem, de hangosan felnevetett. Ez ismerős... Jó, biztos nem egy idegen. Vagy egy földönkívüli...hmmm....Oké, most így utoljára háromszor meggondolnám, hogy Bettit elakartam-e küldeni melegebb tájakra...
- Ross, nem szeretnélek degradálni....
- Az mi az? - vágtam közbe még mielőtt mondhatott volna akármit is. Tényleg nem tudom mi az a "degradál" kifejezés. Egy kicsit értetlen fejjel nézett rám, mire én még értetlenebbül ültem fel.
- Jó, mindegy... - rázta meg a fejét - Te, szerintem, már elég vörösre égetted magad, úgyhogy be is mehetnénk... - simított végig a meztelen felsőtestemen, amitől kirázott a hideg, és még fáj is, ezért egy picit, felszisszentem. Felálltam, és éreztem, hogy egyik végtagomat sem bírom megmozdítani.
- Betti.... - mondtam a szöszkének, aki már rég előrerohant, és most kérdőn nézett vissza. Kicsit furcsállta, hogy még mindig ugyanabban a pozícióban talált, ahogyan ott is hagyott. - Öömm...szóval az van....hogy én most így itt nem bírok megmozdulni....
- Mi? - futott vissza, és megfogta a karom. - Egy 'kicsit' leégtél.. - a hangsúly a "kicsi"-n volt.
- Jah, én is észrevettem...
- Gyere. - húzott, én meg felordítottam. - Ijj bocsii, nagyon fáj? - nézett aggódó fejjel. Óvatosan elmosolyodtam, bár tudtam, hogy legbelül már rég röhögőgörcsöt kapott.
- Nem, csak melegítem a hangomat. - néztem fel unottan, de rájöttem hogy ezt nem kellett volna.
- Oké, az lesz a legjobb, ha te most szépen felszenveded magad az emeletre, lezuhanyzol, és nem csinálsz semmit. Az árnyékban.
- Olyan vagy mint anyu.
- Ne ingasd a fejed. Ha nem mondom, hogy gyere be, akkor még most is ott sülnél. Tényleg erről jut eszembe.... STORMIE!!!!! MI LESZ AZ EBÉD???? ÉÉS SEGÍTSEEEK?????? - rohant el.....megint.
Nagy lassan, de bevánszorogtam, és az első útba eső kanapéra rá is dőltem. De ezt nem kellett volna.
- Áááááááááááááh! - üvöltöm bele a bőr huzatba. Igen, említettem már, hogy hassal lefele dőltem le? Nem? Hát ez érdekes...
- Ross, mit mondtam én neked egy órával ezelőtt? - hallom meg anyu hangját. Óvatosan, és lassan felnézek. Anyu egyik kezébe serpenyő, másikba, meg egy törlőkendő, és olyan "anyukásan" áll.
Jobb kezét csípőre tette, és számon kérően nézett. Majd az emeleti 'erkély'-ről szórakozottan nézett le Betti. egy picit lisztes volt az arca.
- Már nem emlékszem... - mondtam mosolyogva és Bettivel összetalálkozott a tekintetünk.
- Pedig jó lenne ha megerőltetnéd a memóriádat, és visszaemlékeznél néhány fontos dologra. Például, hogy szerda van, és jövő hét szombaton., lesz  a testvérem  által szervezett bál, és jó lenne, ha kielégítenéd azzal, hogy legalább eleget teszel a kérésének. - döbbenten néztem; Betti és anyu közt kapkodva a fejem.
- Milyen bál? Mikor? Milyen kérés? Ki a te testvéred? - ültem föl nagy nehezen.
- Erről beszéltem. Már említettem. Ezt a bált születésnapom alkalmából szervezi nekem a testvérem, jövőhét szombat lesz, náluk, és mivel tudod milyen messze laknak..
- Nem tudok  a testvéredről semmit - vágtam közbe higgadt hangnembe. Na, anyu már kevésbé volt higgadt.
- Szóval ők messze laknak, - folytatta figyelmen kívül hagyva a közbeszólásomat. Óvatosan felpillantottam, és láttam, hogy Betti is hasonlóan értetlen. - És akkor még előbb elindulni stb...
- Oké, és mégis milyen kérésnek kell eleget tennem? - néztem fel unottan.
- Menj oda, és fizikailag elégítsd ki. - mondta, mire egy 'kicsit' meglepődtem. - Szerinteeed???? Ahj. Férfiak... - legyintett lemondóan., aztán folytatta - Párban kell érkezni, mert szeretné, ha lenne már barátnőtök. Tudod, hogy Ő milyen... Vagyis nem..de ha ilyet kér el tudod képzelni...
- Mi ez? Valami estély? - hőköltem hátra, bár eltudnám képzelni, ahogy én és Betti keringőzünk.....Csak ezzel annyi a gond, hogy Betti soha nem mondana igent. De egy próbát megér.
- Nem De Ross, befejezhetem..? - kérdezte szarkasztikusan anyu.
- Persze.
- Szóval, valakit hívj meg, vagy mit tudom én.. Vagy! - csillant fel a szeme - Te amúgy is olyan csajozós típus vagy, szedj föl valakit! - fura volt ezt anyu szájából hallanom, de automatikusan - vigyorogva - felnéztem, és tekintetem összetalálkozott az én jövendőbeli 'párommal'... Végül is...próbálkozni ér? Nem?