1.Fejezet 13.rész:3 Nem szeretlek

"Hí voz avszöm" *He was awesome* A lenyugvó nap szépen átszínezte a vizet narancssárgásra. Minden olyan romantikus volt.
 Majd, Ross a vizes tincseit kifésülte a homlokából,megragadta a derekam, és magához húzott a vízben, a medence hullámai tükröződtek az arcán. Erről eszembe jutott, hogy mindjárt végem, enyhén szólva elvarázsolt...átkulcsoltam a karom a nyaka körül, ő pedig a homlolát az enyémnek támasztotta.
- Khm... - hallottam meg Bogit...de Ross nem engedett el.
- KHMMMMMM!!!!!! - ismételte 'kicsit' erősebben Riker, olyan 5 perc múlva. Mélyen egymás szemeibe néztünk és elmerültünk egymásban. Ross még mindig önfeledten szorított magához. A következő pillanatban Riker lefröcskölt minket, hogy hátha így odafigyelünk. Rossnak olyan 'beszívott' feje volt. Riker és Bogi számon kérően nézett. Én kérdőn. Bogi egy "gyere most!" szólással megfogta a kezem kihúzott a medencéből és előre mentünk.
- EZ MI VOLT EZ?????? - kérdezte a kelleténél talán egy kicsit hangosabban.
- Beugrott velem a medencébe én nem tehettem róla.
- De nem ez. Hanem az az...na szóval érted, amire én gondolok.
- Ne kérj számon, mert Riker téged is átölelt! - mutattam rá, és direkt húztam az időt. Lehunyta a szemét.
- Jó, közel járunk, de Betti mi volt ez a majdnem csók???? - kérdezte olyan 'lányosan', és még ugrált is hozzá. Már abszolút nem volt számon kérő hangsúlya.
- Hááát, semmi, nem tudom, ez olyan... - Bogi kíváncsian nézett rám - őszinte legyek vagy inkább engedjem had szárnyaljon az a hangyafingnyi fantáziád?
- Ki vele. Most. Most. Érted MOST.
- De mit pontosan ezzel kapcsolatban?
- Hát, hogy milyen volt. Meg mi van most Rossal, mert nekem délelőtt nem mondtál semmit. Mond, hogy akkor most jártok? Szereted? És Ő? Vagy mit tudom én.
- Izé, aranyos, aranyos, de nem az én álompasim. Ez a majdnem csók, meg, hát, most nem olyan volt mint tegnap...Vagyis - javítottam ki, mert Bogi elkerekedett szemekkel nézett. - Mi? Nem. Na akkor..izé nem semmi...
- Mi a faszomat csináltatok ti tegnap?
- Először is. Neked olyanod nincs. - ezt a mondatomat elintézte egy legyintéssel - És semmit. Még véletlenül sem aludt nálam, és még véletlenül sem csókolt meg.
- Nem, még véletlenül sem feltételeztem volna. - nézett rám, elismerően. - De akkor most komolyan, mi van?
- Semmi. Tegnap megcsókolt, meg egy csomó időt vagyunk együtt, meg mindig megfogja a kezem, meg a szemeivel mindig a szemembe néz, meg olyan óvatos, meg nagyon rendes. - mondtam.
- Te, te szerintem beleestél. - mondta nagy agyalás után.
- NEEEEEEEEEM!!!!!!!!!!!!!!!! - ordítottam.  A 2 fiú iderohant. Megálltam, és ölbe tettem a kezeim. Most egy kicsit durcizok.
- Mi történt? - kérdezte tőlem Ross.
- Nem szeretlek. - mondtam neki. Egy kicsit meglepődött. - Bogi azt hiszi, hogy van köztünk valami. Világosítsd fel, kérlek, hogy nincs semmi.
- Bogi szemszög -
- Ömm....Sincs semmi(?) - mondta Ross, bettit fürkészve, bár láttam rajta, hogy nem biztos abban amit mond...
- Na tessék! - mondta elégedetten Betti.
- Jól van na... - forgattam a szemeim.
- Ne forgasd a szemed Tóth Boglárka! - puffogta és elment. Riker utánament. Véglegesen eltűntek, mi ketten maradtunk, akkor Ross idejött.
- Mi volt ez? - kérdezte félénken. De olyan, de olyan szerényen, hogy húúú...
- Majd azt is, de azt kérdezném, hogy mi volt ez a majdnem csók és a tegnap esti csók? 
- Ja, ja ja, az semmi.
- Na!
- Mi na?
- Jó. Mi volt ez az egész? Miért csókoltad meg? Miért ugrottál bele vele a medencébe? Hogy, hogy és miért töltötök ennyi időt együtt? Mi volt tegnap este? Mit éreztél? - tökre jöttek belőlem a kérdések egymás után, nagyon belejöttem, de Ross félbeszakított.
- Oké, oké álljunk meg. Először is. Ha már te olyan nagyon tudni szeretnéd, akkor én is kérdezgetek. Mi ez az egész a bátyámmal?
- Ennyi lenne?
- Igen.
- Jó, hát, igazából, nagyon kedves volt, aranyos, és rendes, meg helyes, és szerény, meg meg..húú... - ájultam el neki.
- Értem. - vigyorgott - tehát, felmérve a helyzetet - rajzolgatott az ujjaival a levegőbe - te szereted a tesómat.
- Nem, inkább csak helyes...
- Azaz, tetszik, azaz, szerelmes vagy belé, azaz szereted a tesóm.
- Azért ezek a dolgok nem ugyan azok...
- Jó, de azt te is bevallhatod, hogy tetszik neked.
- Igen, helyes pasi, és nem mondanék neki nemet...
- Na látod!
- Hééééé, te rendesen tereled a témát! - vádoltam meg egy igaz állítással.
- Mi? Én nem, eszembe se jutnaaaa..... Mert miért is terelném a szóóót arróóól, hoooogy, hogy, na szóval én semmiképpen nem terelném a témáááááát... - húzta el.
- Na beszélj most! Tehát az előző kérdések állnak. Mi volt ez az egész? Miért csókoltad meg? - támadtam le.
- Mert, mert, mert...én nem tudom...
- Ugyan már, Ross véletlen összetalálkozott a szátok? Aztán meg elkezdtétek véletlenül csókolgatni egymást? Ugyan már! - akadtam ki. Mi az hogy ő nem akar megnyílni előttem? Mit titkol? Mit képzel ez? Hol van? Otthon? Ahol minden jó, mert kis elkényeztetett sztárnak nőtt fel? Hát, nagyon sajnálom de NEM Tudja mikor van az amit ő akar!
- Most min agyalsz?
- Őszinte legyek vagy kedves?
- Őszinte(?)
- Mi az hogy nem akarsz megnyílni előttem? Mit titkolsz? Mit képzelsz? Hol vagy? Otthon? Ahol minden jó, mert kis elkényeztetett sztárnak nőttél fel? Hát, nagyon sajnálom de NEM! Tudod mikor van az amit te akarsz! - puffogtam, kicsit úgy, mint egy 3 éves. De, most mi ez már? Árad a képéből ez a hihetetlenül bosszantó boldogság, és szerelem. (mármint mikor Betti közelében van.)
- Jó, nem akartam tudni.
- De most már tudod, hogy beszélsz!
- Én nem érzek semmit iránta... - bámulta a földet.
- Persze, persze.
- Mondom.. - morogta.
- Jó, oké, kezelhetetlen vagy. De nekem te beszélni fogsz, azt még nem tudom hogyan, de ki fogok belőled szedni mindent. - Ross nyelt egy nagyot, erre elvigyorodtam, és elkezdtem fel-le járkálni.
- Én, csak annyira szeretem, mint jó  barátomat...vagy nagyon jó barátomat...
- AHA! - mutattam rá, és egyben meg is álltam.
- Mi?
- NAGYON JÓ barátodat. Jó, de ezzel csak annyi a gond, hogy a "NAGYON JÓ" barátok nem csókolózgatnak.
- Hát mi se! - ellenkezett egyből.
- Na azért, amit láttam azt láttam. És amit tudok, azt tudom...
- Én félek tőled. - a 'sima' vigyorom átváltott 'gonosszá' vagy 'sátánivá'... - Jó, jó-jójó, - dadogott - jó, volt megcsókolni.
- Na, csak megtörsz te.
- De, te nem beszélsz.
- Mi?
- Bettinek..Bár végül is nem is lenne miről.
- Nem vagyok olyan fajta, hogy ilyeneket kikotyogjak.
- Kösz.
- Szóval.
- Tehát, én tegnap elvesztettem a fejem, és nem volt szándékos. És a mai, az, az meg, csak úgy adta magát...mert, mert miért ne . Elképesztő volt...
- Ébresztő. - csettintettem unottan. - Ez mind szép és jó, de nem lehetne, hogy már jártok?
- Mi? Mi minek? Nem is szeretjük egymást!
- Jaj, haggyukmár'!
- Én nem. Én nem tudom... - mondta, és már szinte félig sírt. Sóhajtottam.
- Figyelj,beszélj Bettivel. És döntsd el, hogy mit érzel iránta.
- DE ÉN NEM ÉRZEK SEMMIT!!!!!!!!!!!! - ordította nekem. Nehogy már neki álljon feljebb!
- Jó, tudod mit? Intézd el magadnak, úgy ahogy te akarod, de én nem fogok segíteni, ha arra szorulnál, márpedig - ahogy végignéztem a kétségbeesett Rosson - Szerintem nemsokára el kell, mert Betti, ha olyanja van, úgy a földbe tipor, hogy nem kelsz fel amíg maga fel nem segít! - mondtam és otthagytam. Majd pont én fogok ennek a hisztis gyereknek segíteni, hogy jöjjön össze az én Betti-mmel.
- Bogi, Figyelj, ne haragudj, csak én nem tudom mit csináljak  - kiáltott utánam.
- Ross, ha két ember szereti egymást nincs mese! Előbb, vagy utóbb, de járásba torkollik. - De.... Ha szeretném is, nem jelent semmit. Mert, ha ő nem.... - sóhajtott. - De Ő is szeret, fogd már fel azzal a molylepke nagyságú agyaddal!
- Jó mindegy...
- Nem mindegy. Miért nem lehet a lehető legegyszerűbben?
- Mert, nekem ez abszolút nem egyszerű. Kérlek segíts. - nyöszörögte.
- Jó, de ismerd be,hogy szereted.
- De één nem,... - egy kis gondolkozás után hozzátette - ..nem tudom.
- Jó,most Betti egy kicsit haragszik rám, de az most mindegy. Menjünk vissza. Te legyél úgy Bettivel, mint máskor, csináljátok ugyan azokat, viselkedj ugyanúgy, Betti meg,ha néha ilyen idióta ne is vedd figyelembe. Túl rég óta ismerem.