1.Fejezet 6.rész:3 Fürdés...

Reggel a szokásos időmben felébredtem. És ismét felmerül a kérdés. Mit fogok csinálni ismét 5 órán keresztül? Ross is alszik. Delly is... 
Akkor csinálok egy kávét, és nosztalgiázok. Igen, ez elég jó ötlet és legalább fél óráig lefoglalom magam.Pff. 
Neeeee! Elfogyott a kávé. Várjunk csak...tegnap mennyi kávé volt? Nem lehetett olyan kevés...
Hmm...Ajj. Akkor következő lehetőség. Forró csoki, amit, ha elkészítettünk megvárjuk amíg kihűl, mert forrón télen jó. Most nyár van, meleg van, hideg forró csoki  kell. Egyértelmű. Nem?
Hamarosan elkészültem, és akkor várok...De olyan csábítóóóó. Kóstoljuk meg. 
- Áááááááááááááá! - suttogtam. Ez a forró csoki nagyon forró. A nyelvem. Azt hiszem nincs már. Meg "lötyögtettem", mire abból egy kicsi ráborult a kezemre. Oké égessük meg magunkat kora reggel : pipa.
Léptekre lettem figyelmes. Ross? Nem. Rydel? Kizárt. Stormie? lehet. Többiek? Áhh...
Éreztem a forró lehelletét a vállamon. Éppen egy kicsit félrebillentettem a nyakam, hogy lássam az illetőt.
- Ömmmm...Nem alszol? - kérdeztem fura fejjel...Rosst.
- Nem bírok, ha tudom, hogy egy ilyen gyönyörű lány, most egyedül kinyírja magát egy bögre forró csokival. - mire elvörösödtem.Nem erre számítottam ugyan, de beértem ezzel a válasszal is.
- Ömm...khm...áömieuuámmmm - én és az értelmes összeszedett mondataim reggelente. Színpadra fel!  Ross csak vigyorgott. Leült mellém.
- Éhes vagyok...
- Palacsinta? - tettem ajánlatot, mire mindketten elröhögtük magunkat.
- Kösz nem.
- Óóóó...pedig úgy ettem volna egy 3 evőkanál nutellával megtömt forró palacsintát a földről...
- Jaj mááár. Ne is mond...-fintorgott fájdalmas képpel.
- Naaaa... - löktem meg. Mosolygott.
- Mit csináljunk?
- Neeem tudoom. - mondtam és elterültem annyira a kanapén, hogy a Ross volt az egyetlen aki még rajtam kívül nagy nehezen elfért, de őt sem hagytam, mert a lábaimat az ölébe raktam, és a plafont bámultam.
Már vagy 10 perce néma csönd volt. Én folytattam tevékenységem, Rossról meg fogalmam sincs.
- Elvagy?
- Elférsz? - kérdezte nyomorogva, mire elnevettem magam.
- Hát még mehetnél egy kicsit arrébb. - majd addig helyezkedtem amíg, le nem rúgtam a földre szegényt - Na, így már jó.
- Kényelmes?
- Nagyon.
- Aha. Nekem is.
- Most miért?
- Áhh...Nézd tiszta jó. - terült el a földön.
- Ja, biztos.
- Gyere te is próbáld ki. - majd ezzel a lendülettel lehúzott...magára.
- Tudod very very kényelmes vagy, de.. - álltam volna fel vörös képpel, de nem engedett, visszarántotta a karom és most ő volt felül.
Ez még jobban fokozta a zavaromat, de nem nagyon érdekelt. Tiszta cuki volt. Mi? Ezt én gondoltam? Nem. De. Nem gondoltam és kész. De gondoltad csak egy hülyeség. Nem, nem rémlik.
Jó most komolyan magammal veszekszem? Térjünk vissza abba a valóságba, ahol Ross magyarázott valamit. Majd mikor kizökkentem abból, hogy milyen gyönyörűek a szemei, amiket még ennyire nem láttam csillogni, akkor azt láttam, hogy azokkal az előbb szóvátett szemeivel kérdőn néz.
Én meg mivel elsősorban magammal veszekedtem, és elmerültem benne, nem figyeltem...Hupsz...
- Aha(?).
- Fogalmad sincs arról, hogy mit kérdeztem. - mosolygott kedvesen.
- Nem... - lehajtottam a fejem, és elszégyelltem magam. Mire felemelte az államat és és elmagyarázta... még egyszer. Igazából össze-vissza magyarázott mindenről és akármennyire is figyeltem nem jegyeztem meg semmit.
- Tehát... - mondta befejezőleg a mondókáját, majd felkapott kiszaladt és belevágott a medencébe.
- B*zdmeg Ross! - üvöltöttem, mikor az autómatikus reflexemnek köszönhetően egyből felrúgtam magam a víz tetejére.
- Mit? - kérdezte röhögve. - Vagy inkább kit? - emelgette a szemöldökét.Kétszer. A kis perverz... 
- Hülye. 
- Milyen a víz? - guggolt le a medence szélére, immáron csak simán mosolyogva.
- Segíts kimászni. - kértem segítséget, mire nyújtotta a kezét. - Vaaaaagy... - jutott 'hirtelen' eszembe egy ötlet. - Nézd meg te is.
Megrántottam a karját, erre a szöszi elvesztette az egyensúlyát és beborult mellém a vízbe. Mikor ismét a felszínen volt és meglátta a röhögő fejemet, elkezdett fröcskölni, de én vissztámadtam.
Közelebb mentem hozzá és megkérdeztem:
- Na milyen a víz? - vigyorogva üttöttem bele a felkarjába.
- Veled aztán ne szórakozzon senki... - vigyorgott. - Mert bosszút álsz.
- Hát..ja. - néztem elégedett fejjel.
- Át kéne öltözni fürdőruhára.-nézett végig kettőnkön. basszus...ja még mkindig pizsi van rajtunk. Hoppá...Rydel ki fog nyírni. Az egyszer biztos.
- Amim nincs itt..?
- Rydel ad.
- Aki alszik..?
- Basszus te mindenben találsz kifogást! - akadt ki teljesen, és a víz felszínére csapott.
- Te olyan dolgokat találsz ki amiben mindig van valami hiba! - néztem rá értetlenül.
- Jajj mááár! - mondta. Egyébként elég hideg volt a víz. Remegtem, ami megérezhetett. -Fázol? - ölelt át kedvesen.
- Áhh...hallod, nem fázok.
- Menjünk be. Vagy legalábbis ki a medencéből.
- Ooookiii. - felemelt, és kirakott a medence szélére amíg kimászott. - Brr. - remegtem meg.
- Gyere, te kis idióta. - mondta mosolyogva és felvett.
- Brrr. - mondtam a nyakának.
- Bombaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!! - üvöltötte Rocky aki,- amúgy nem tudom hogy kerül ide-, de azzal a lendülettel húzta Ross is magával,-aki kezében ugye én voltam- és borultunk egy nagyot bele a medencébe.
Majd mikor mindenki a felszínen volt, Rocky elkezdzett röhögni.
- Meghalsz. - mondtam komolyan.
- O-óóóóó. - ez volt Ross összes reakciója. Összenéztünk Rossal és próbáltam a szememmel elküldeni az összes információt a tervemről. Sikerült is valószínűleg, mert gonoszul elmosolyodott. Rocky immáron félve nézett hol az egyikünkre hol másikunkra.
- O-óóó...
- O-ó bizony. - mondtam és Rossal egyszerre merítettük a víz alá. Fel akart jönni, de megakadályoztuk mondván, "had gondolkodjon még egy kicsit". Nem sokkal miután Rocky megunta, megfogta a lábunkat és beborított minket is. Ezzel még így nem lenne nagy gond, ha nem egymásra estünk/dobott volna.
A vízben éreztem, hogy Ross megfog. Már egymásba kapaszkodva érkezünk a felszínre. Rocky amint meglát elvigyorodik.
- Basszs, a fülem..Tele ment vízzel!-mondtam Rockynak és ezzel egyben fröcsköltem rá a vizet, de Ross mellől nem mozdultam. Úgy tűnik ő sem nagyon akart tágítani. Mikor Rocky visszatámadt, Rossba bújtam be aki átölelt.
- Naaaa öcsiiii, nem szállsz beeeee? - nézett Rocky Rossra.
- Ááh, most kimaradok belőle... - nézett rám.
- Nem is értem. - sóhajtott, majd rám vigyorgott. 
- Ha-ha. - mondtam erőltetett nevetéssel. És...Ross még közelebb húzott magához. A következő pillanatban Stormie jött ki az ajtón.
- Gyerekek...Nincs még egy kicsit korán ehhez? - kérdezte félálomba.
- Nincs. - mondta egyszerre Ross és Rocky. Majd Stormie azzal a tipikus szülői " megismételnéd?" nézéssel nézett. Egyből kijavították. - Vagyis szerintünk. 
- Értem. Na mindegy... -.bement és Rossra néztem.
- Gyere ide. - tárta ölelésre a kezeit. - Fázol. Bemenjünk?-kérdezte hosszas hallgatás után.
- Ühüm...Brr. - Kiszálltunk és előrement egy törcsiért. Majd a fejemhez vágta. - Köszi. - eterítettem magamra. 
Bementünk, és leültünk a kanapéra. Hosszas csend után, Ross elkezdett össze-vissza mindenféléről magyarázni. Mondta, mondta, mondta és csak mondta. Már vagy 10 perce beszélt, amikor eszembe jutott Rocky. Kinéztem és láttam ott, hogy Ratliffal birkóznak. OKÉ. 
Húú én még Ellingtonnal nem is találkoztam, de nincs szívem itt hagyni Rosst. Elveszne a sok mondandójában. Felálltam és járkáltam, de figyeltem Rossra. Amennyire csak tudtam koncentráltam. Ross követett a szemével. 
Majd hirtelen lehuppantam az ölébe. Abbahagyta! Kicsit meglepődött. Kicsit, nagyon. A kezei szinte reflexből a derekamra csúsztak és azt ölelték. 
- Na, csak elértem, hogy elakadjon a szavad. - mondtam mosolyogva és átkaroltam a nyakát.
- Akarod, hogy a te szavad is elakadjon? - hajolt 'csók' közelbe. Lehunyta szemeit, én is követtem a példáját és amikor az ajkaink óvatosan érintkeztek...