...Valaki elég erősen szid valamit azt már viszont nem tudom, hogy mit...ez Ross hangja szerintem...Vagy csak képzelődök, mert már szeretném látni élőben Őt.
És hirtelen elég fura dolog történt. Éppen nyílt volna ki teljesen az ajtó,hogy végre láthassam ŐT.DE, becsukódott. Nem tudom véletlen-e vagy direkt, csak azt hallottam, hogy Ross elkezdett elég cifrán káromkodni...Rossz kisfiú.
És hirtelen elég fura dolog történt. Éppen nyílt volna ki teljesen az ajtó,hogy végre láthassam ŐT.DE, becsukódott. Nem tudom véletlen-e vagy direkt, csak azt hallottam, hogy Ross elkezdett elég cifrán káromkodni...Rossz kisfiú.
Majd még egy párszor megpróbálozott bejönni, de kinyitotta aztán nem is tudom valamit, gondolom a cuccát felemelte és azon nyomban becsukódott az ajtó. El néztem szegényt egy darabig majd rászántam magam és segítettem.
Amikor sokadszorra megpróbálkozott a bejutással odaszaladtam és megfogtam az ajtót. Kicsit meglepődött, de aztán kedvesen nézett rám és irtó cuki mosollyal.
- Ohh,köszii...ömm Betti,ugye?
- Teljes életnagyságban. Jó tudni, hogy Delly beszédtéma listáján elég sokszor szerepelek.
- Igeeeen...Mindig Betti, meg jaj, de jó lesz, ha jön Betti! - közben idiótán ugrált, mint egy lány.De nem lehetett rá haragudni, mert 100%, hogy viccből csinálta...de egy kicsit hülyén is éreztem magam. Lehet, hogy már elege van belőlem? Vagy nem akar hallani felőlem? Oki túlaggódom.
- Hát.Én már csak ilyen híres vagyok. - mondtam az alsó ajkamat rágcsálva...egy hírességnek.
- Persze,persze. - mint aki nem hinné el.
- Most kérdőre vonod a tehetségem?
- Miben vagy tehetséges?Mert arról Rydel nem mesélt - és egy 'gonosz' vigyor volt a képén.
- Ha-ha. Szerintem, megengedem, hogy begyere, ha már itt kb. 25 perce kínlódsz. - gondolkodtam el.
- Megengeded? De aranyos vagy.
- Még meggondolom, de ha rossz kisfiú leszel kint maradsz. - kacsintottam.
- Az nem fog menni, mert én Jó kisfiú vagyok - és ismét őrülten kezdett ugrálni és rebegtette a pilláit.
- Okééé, majd meg látjuk...
- Mindjárt jövök.
- Ok,ok.
Basszus, oké most esett le, hogy én konkrétan mind ezt a bájcsevegést egy szál pizsiben végeztem. Ennél még a tegnapi szerelésem is jobb lett volna.
Nem öltözhetek fel, mert valószínűleg Rydel felébredne...Akkor, most elragadott az a nagyon rossz érzés...mit csináljak, nem otthon vagyok, és kezdem magam kellemetlenül érezni.
Leülök. Hát ez marha nagy ötlet. Mindegy, jobb, mint ácsorogni.Közben gondolkodtam...tök normális és vicces és nem olyan, mint a többi sztár, hogy "helló én .... vagyok és ismersz tudod milyen híres vagyok? Imádsz?" Oké ez abszolút nincs így, de én erre számítottam... egy kicsit.
Helyesebb, mint fotókon,de nem vagyok olyan , mint a legtöbb lány, hogy sikítozok meg ilyesmi. Nekem nem fekszenek az ilyen viselkedések és szerintem senki nem örült volna, ha elkezdtem volna sikoltozni...
Már vagy 10 perce felment...hmm lehet, hogy elaludt én meg várok, mint egy hülye, mert az is vagyok. Megittam a kávémat (végre) és felvánszorogtam az emeletre a lépcsőn mentem amikor Rossba ütköztem.
Dupla WOW. Ömmm, egy pizsigatya volt rajta. Hmm...10 pont a felsőtestének.
- Aludni készülsz? - kérdeztem félve várva a 'NEMleges' választ.
- Nem-vigyorgott - Nem hagylak egyedül.
- Ohh...kedves vagy - pirultam el.
- Tudom.
- Hülyeee. - mosolyogtam.
- Neeem.
- Dee..
-Egyébként éhes vagy?
- Ühüm.
- Akkor..
- Van kedved palacsintát csinálni? - .... - Most úgy nézel rám, mit egy idiótára. - Elvigyorordott.
- Ahaaaa.Menjünk!
- Ok.Amúgy mi történt...? Mármint elég ömm feldúltan értél haza...
- Elegem van.
- ???
- Austin and Ally. Laura.
- Óóóó. Sajnálom.
- Én is.Gondolom nem nagyon érdekel a sztori.
- De. Nekem ki dühöngheted magad és elküldhetsz mindenkit a .. szóval érted. - Leértünk és nagy nehezen előkotortuk a hozzávalókat.
- Köszi. Tehát úgy volt az egész, hogy reggel fel kellett hamarabb kelnünk, ugye a kértnél még hamarabb, mert őfelsége akarata azt úgy kívánta...Akkor oké. Keljünk fel.Jó. Aztán mindenki elkészült, próbáljunk. De nem mert hisztikirálynő bevágta a durcát, mert már mit tudom én valami nem tetszett és akkor elhúzott a helyszínről meg aztán ordibált egy sort és... - még magyarázott,
de őszintén szólva nem figyeltem oda rá, hát mármint amit mond arra nem figyeltem...ha érted, hogy értem. De annyit tudok, hogy még Laurát elküldte melegebb tájakra élni tovább boldogan...
Majd nagy nehezen egy sóhajjal befejezve kérdően nézett rám.
- Figy neki is lehet rossz napja...Amúgy... mi lett azzal, hooogy "Raura"? - kérdeztem.
- Az egy idiótaság volt amit a rajongóink találtak ki....Vagyis hát...amikor elkezdődött az a and a akkor elkezdtünk, de ez nem tartott sokáig. Max. 1 hónap. Annyi se.
- Értem.
- Te szeretd az A&A-t?
- Nem igazán...
- Őszinte vagy.
- Hazudjak? Imádom Laurát 12 éves korom óta juppi! - ugráltam közben szivárványt rajzolva a kezemmel.
- Wow.
- Na most gondold végig az ellenkezőjét. Az igaz.
- Hmmm.
- Deeeeeeeeeeeee - feltartottam a mutató ujjamat jelezve, hogy itt még nincs vége a mondani valómnak.
- Az R5 az életem.R5 Family Forever? - mosolygott és szándékomnak eleget téve lepacsizott.
- Nekem is.
- Akkor most segítesz?
- Persze. Mit csináljak? - igen... férfi és a konyha. Rakjuk össze.
- Ez fogd meg és tartsd.
- Igenis, értettem.
Beleraktam a tálba a cuccot amit próbáltam összeügyeskedni..hát majd meglátom...
- Igen és most mit csináljak?
- Jaj, nem lehetsz ilyen bénaaa... - Elvettem tőle a palisütőt és elkezdtem csinálni. Ahhoz képest, hogy soha a büdös életben nem sütöttem palacsintát egész jó lett az első.
Ross a hátam mögött figyelt. Már kész voltam jó pár darabbal amikor úgy éreztem, hogy most van az, hogy meg kell kóstoljam. Hártanézem.
- ROSS LYNCH !!!!!!! Te megetted amit eddig csináltam?
- Ööööö Nem?
- De goniiii vagy!! - mondtam , leültem, összefontam a karom és 'besértődtem'.
- Hmm? - Kérdőn mutatta fel teli szájjal a félig megevett és olyan szinten nutellával telenyomott palancsitáját, hogy akaratlanul elmosolyodtam.
- Kösz, nem. - válaszoltam.
- Na, segítek. Komolyan .- A kezébe vette a sütőt és egy marék tésztát ráploccsantott. Aztán mégegyet.
- Ross szerintem ennyi elég... - mondtam tátott szájjal.
- Ja lehet...ömm hupsz?
- Elég nagy huppsz.
- Segítek.
- Inkább ne.
- Akkor....mit csináljak?
- Ülj le, ne egyél semmit, és ne csinálj semmit.
- Oké, okééé.
Megfordultam, hogy eltakarítsam és ez a sztárocska nem rárakta a tűzhelyre....Ahj moist még oda is égett.
- Huh, te aztán nem vagy semmi....
- Miért, mi a baj?
- Áhh semmi...
Kikapartam...és konkrétan 20 percig súroltam amíg kijött belőle...Na akkor nekiálltam, hogy befejezzem. Nem kellett sok idő hozzá így, hogy Rossyka nem szúrta el.
- Kész!
- Klassz.Ehetek?
- Nem.
- Miért?
- Mégis mit akarsz enni amikor még nincs is megcsinálva?
- Hát majd most megcsinálod.
- Én?
- Te.
- Nem.
- De.
- Nem.
- De.
- Nem.
- De.
- Nem.
- Oké segítek.
- Megtisztelsz.Milyen legyen?
- NUTELLÁS!!!!!
- Okéééé.
Elkezdtük csinálni...Jó úgy volt, hogy 20 db neki 20 db nekem. Mindketten fogtunk egy kanalat és elkezdtünk. 1 kanál nekem, 2 a palira, 1 nekem, 2 a palira, 1 nekem, 2 a palira...Rossnál hasonlóan csak nála...2 neki, 1 a palira, 2 neki, 1 a palira..és igen nehezen lett kész,deee megvagyunk.Jupiii.
- G yere! - mondta és lehuppantam mellé a kanapéra.
- HÁÁÁÁÁÁMMM. - Egy kis harapást akartam, deee nem, mert Rossnak közbe kellet lépnie és az egészet betolta tenyérrel a számba. - ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ bdgROSSzszdg!
A Betti vs. palacsinta csatában én győztem,ugyanis nem fulladtam meg, ami egy jó jel, de nem harcolnék újra szívesen... - De köcsög vaagy! Ajj most tiszta nutella vagyok.. - oké és itt volt az a pillanat amikor nem ismertem magamra ez én vagyok...oké most nem egy Bettis dolgot fogok csinálni...
Ross csak röhög...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm - És azzal a lendülettel belenyomtam a nutellába a képét és visszakézből tarkón nyomtam.
- Hát. Így jártál. Velem ne szórakozzon senki. - mondtam és majdnem elröhögtem magam, mert láttam, hogy Rossnak rázkódik a válla...röhög...jézus hogy nézhet ki...
Ebben a pillanatban felemelte a fejét és kitört belőlem az a tipikus Delly féle fuldoklom röhögés...Konkrétan besírtam...Az egész feje nutellás...illetve lehetett abban a nutellában tejszínhab is mert azt is láttam a képén...gyönyörű volt...
- Ezt még visszakapod...
- Ok,ok. - kb ennyit tudtam kinyögni. Ross belemarkolt (!!) a nutellás palacsintába és arcon b@sz*tt vele.
- A harc hát legyen harc. - mondtam és felkaptam a tőlem első jobbra lévő tárgyat (jelen esetben ez a csokiszirup volt) és azt üvöltöttem, hogy: - Csoki nyúl támadááááááááás!!!!!
Oké fogalmam sincs, hogy ez, hogy jutott eszembe, de mindegy.Afféle "ez most komoly, csoki nyuszi támadás?" képpel nézett rám amennyire láttam...
- Csoki nyuszi?
- Nesquik. - vontam meg a vállam.Mire felkapta a tejszínhabot ééés még mielőtt lefújt volna lehajoltam és csak a pizsim lett olyan. Végül is én csaj vagyok érje be azzal, hogy nutellás a pofám..
- Ha!Nem talált! Muhahahahaaa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése